A Halloween pszichológiája

Mióta világ a világ, odavagyunk a szörnyekért. Vérfarkasok, démonok, boszorkányok, gonosz manók és persze az örökzöld kísértetek. Évezredek óta nem tudjuk megunni a róluk szóló történeteket. Úgy tűnik, a borzongás szerelmesei vagyunk. A Halloween jó apropó arra, hogy ránézzünk egy óriási ellentmondásra: miközben valóságos életünkben a félelmeink elől menekülünk, ott találunk menedékre, ahol a legkevésbé várnánk. Egy kísértetjárta helyen... 

A Halloween története

A Halloween ünnepe (’All Hallows’ Eve’), melyet október 31-én ünneplünk, ősi gyökerekkel rendelkezik és évszázadok során nőtte ki magát Amerika egyik legnépszerűbb, legjobban várt ünnepévé. Története a kelta, római, keresztény és modern kulturális hatások összefonódásából született.

A Halloween története a kelta Samhain ünnepére nyúlik vissza, melyet november elején ünnepeltek, és a betakarítási, szüreti szezon végét, illetve a tél kezdetét jelentette. Úgy gondolták, hogy Samhain előestéjén (október 31-én) a holtak és az élők közötti határ átjárhatóvá válik, lehetővé téve a szellemeknek, hogy átlépjenek az élők világába. Annak érdekében, hogy megnyugtassák ezeket a szellemeket, a kelták étellel kínálták őket és tüzet gyújtottak nekik. Később a rómaiak, a kelta területek meghódítását követően, beillesztették a Samhain elemeket saját ünnepeikbe. Végezetül a keresztény egyház, a 7. század környékén, a szentek és elhunytak tiszteletére megalapította a Mindenszentek Napját november 1-jén, melyet követett a Halottak Napja november 2-án. A Mindenszentek Napja előtti estét, ami a Halloween későbbi előfutára lett, végül All Hallows' Eve-nek (magyarul Mindenszentek Estéjének) nevezték el.

Az európai (főleg brit) bevándorlók magukkal hozták a Halloween-i hagyományokat is Amerikába való letelepedésük során. Az idő múlásával ezek a szokások összeolvadtak az őslakosok és más bevándorlók hagyományaival, ezáltal megteremtve egy egyedülállóan amerikai ünnepet.

A 20. század elején az Egyesült Államokban a Halloween közösségépítő ünneppé vált, felvonulásokkal, bulikkal és kifejezetten gyermekközpontú programokkal, foglalkozásokkal. A Trick or Treat (magyarul Csokit vagy Csalunk) játék, amikor a gyerekek jelmezben házról házra járnak édességekért, a 20. század közepén vált elterjedt és azóta is népszerű hagyománnyá.

Napjainkban a Halloweent világszerte különféle módokon ünneplik és a kommersz kultúra egyik kulcsproduktumává vált. Számos tevékenységet magában foglal, például jelmezpartikat, kísértetház-látogatásokat, tökfaragást és horrorfilm-nézést. 

A horror és izgalom iránti érdeklődésre azonban nem csak a kereskedők és filmrendezők figyeltek fel, hanem a pszichológia egyik kiemelten kutatott területe is lett.

A Halloween mögött megbújó pszichológia

Pszichológiai érdekességgé vált a kutatók számára, hogy mi motiválja a társadalmat a rémisztő, ijesztő tartalmak megtekintésére, élmények átélésére. A kutatások nyomán számos elmélet született a társadalom horror iránti szenvedélyének magyarázatára.

A horrorisztikus tartalmakhoz való vonzódást a köznyelvben "morbid kíváncsiság" néven is ismerjük, azonban az evolúciós pszichológia a jelenséget az egyén túléléshez szükséges adaptív viselkedéséhez köti, melynek célja a veszély elkerülése. Az ünnep lehetővé teszi az emberek számára, hogy a félelem és az ismeretlen iránti vonzalmukat egy biztonságos és ellenőrzött környezetben fedezzék fel. A kísértetházakban vagy horrorfilmekben átélt ijesztgetések az életben előforduló valós fenyegetésekkel ellentétben, szórakozás céljából és gondosan tervezettek. Ezáltal biztonságos módot kínálnak a félelemmel való szembesítésre, megismerkedésre és reagálásra, megküzdésre. Miután a vidámparki szellemvárkastélyból kiértünk, vagy a horrorfilm szereplői győztek és kigyulladnak a moziban a fények, a veszélyek elmúlnak, és visszatérhetünk biztonságos otthonunkba.

Továbbá a különböző tevékenységekben való részvétel, mint például a kísértetházak látogatása, horrorfilmek megtekintése, vagy jelmezbe öltözés katarzist válthatnak ki az emberekből, hiszen a félelem aktiválja a szervezet "fight or flight" (küzdj vagy fuss) válaszreakcióját, adrenalint és más vegyi anyagokat felszabadítva. Ez a fiziológiai válasz izgalmas lehet és egy adrenalinlöketet nyújthat, hasonlóan ahhoz az érzéshez, amit a hullámvasúton utazás közben tapasztalunk: néhány percnyi vad és zabolátlannak tűnő élményt kapunk. Ez az adrenalinlöket lehetővé teszi számukra, hogy kiengedjék a felhalmozott feszültségüket és szorongásukat egy ellenőrzött környezetben, ami potenciálisan csökkentheti az általános stresszszintet. Olyasmi ez, mint amikor chilipaprikát adunk az ételhez: a fájdalomreceptorokat izgató, ellenőrzött mennyiségű, de még érezhető izgalmat adunk a megszokott ízekhez.

A Halloween egyik leghangsúlyosabb és legizgalmasabb része a beöltözés, mely egyfajta önkifejezésként is szolgál. Lehetővé teszi az egyének számára, hogy ideiglenesen másik személyiséget öltsenek magukra, felfedezzék személyiségük rejtett aspektusait, akár fantáziáikat. Jelmeztervezés, jelmezkészítés közben kreativitásukat is kibontakoztathatják, ami az önfelfedezés és önkiterjesztés adaptív módja. Ez a lehetőség felszabadító és terápiás jellegű lehet az egyének számára, hisz más bőrébe bújhatnak, szerepet játszhatnak. Ráadásul a jelmezek viselése a névtelenség és biztonság érzetét adhatja. Ez különösen vonzó lehet azok számára, akik félénkek vagy társas szorongással küzdenek, mivel lehetőséget nyújt számukra, hogy kilépjenek a megszokott komfortzónájukból.

A Halloween azonban nem csak az egyéni jóllétet szolgálja, hanem a társas készségek fejlődésében is kiemelt szerepe van. A Csokit vagy csalunk játéknak, illetve jelmezbe öltözésnek köszönhetően a Halloween segíti a közösségépítést és az élmények közös átélését másokkal. Tehát ezek az események egyben lehetőséget adnak a szociális interakcióra és az összetartozás érzésének erősítésére. Sok felnőtt számára, különösen az Egyesült Államokban a Halloween pozitív gyermekkori emlékekkel társul, ezeknek a nosztalgikus élményeknek a felidézése melegséget, kényelmet és a folytonosság érzését nyújthatja.

A Halloweenhez kapcsolódó szórakoztató és játékos tevékenységekbe való bekapcsolódás, mint például a tökfaragás vagy a jelmezbálok látogatása, a közösségi élmény, kreativitás és alkotás által elősegítheti az endorfinok felszabadulását, amelyek boldogságot válthatnak ki az egyénből, mely szintén növeli a résztvevők Halloween iránti rajongását.

Végül kiemelt jelentőségű a Halloween kereskedelmi aspektusa is, ideértve a jelmezek, díszek és édességek értékesítését és vásárlását, mely kapcsolódhat a bőség és a materializmus megéléséhez. Számos influenszer gyárt külön tartalmat a Halloween-i dekoráció vásárlásáról, bemutatásáról és felhelyezéséről a nézők növekvő igénye miatt. A boltokban pedig már szeptemberben kikerülnek és október közepéig el is fogynak a dekorációs termékek a társas nyomásnak köszönhetően, melynek azt üzeni a fogyasztók felé, hogy minél szebben és hangulatosabban dekorálják fel lakásaikat.. Ezek az ünnepek ugyanis lehetőséget adnak az egyénnek, hogy létrehozzon, alkosson valamit, ami esztétikailag gyönyörködteti őt és vendégeit is, továbbá színesebbé teszik a szürke őszi hétköznapokat is. A nyári pezsgés és a ragyogó karácsonyi ünnepi időszak között ugyanis túl hosszú a várakozási idő, így az emberek örülnek, hogy van mit várni és van mire készülni a borús őszi időszakban. Továbbá rövidebbnek tűnik a várakozási idő a december végi ünnepi szezonig.

Felhasznált irodalom:

Bannatyne, L. P. (2011). Halloween nation: behind the scenes of America's fright night. Pelican Publishing.

Clasen, Mathias. (2016, October 31). Spook me, please! What psychology tells us about the appeal of Halloween. The Psychologist. https://www.bps.org.uk/psychologist/spook-me-please-what-psychology-tells-us-about-appeal-halloween

Griffiths, M. D. (2015). Why do we like watching scary films. Psychology Today.

Krulwich, R. (2016, October 31). Halloween Provides A Look Into Human Psychology. 13.7: Cosmos And Culture. https://www.npr.org/sections/13.7/2016/10/31/500034064/halloween-provides-a-look-into-human-psychology

Mayhair, B., & Cottrell, C. (2019). History of Halloween.

McAndrew, F. T. (2015). Evolutionary psychology explains why haunted houses creep us out. The Conversation.

McKechnie, S., & Tynan, C. (2008). Halloween in a material world: trick or treat?. Journal of Marketing Management, 24(9-10), 1011-1023.

Mitchell, Laura (2016, October). Psychology of Halloween. Cornerstone Clinic Blog. https://www.cornerstoneclinic.ca/2016/10/psychology-of-halloween/

Riggio, R. E. (2022, October 17). Why Do People With Anxiety Love Halloween? Modern Mentality. https://www.psychologytoday.com/us/blog/modern-mentality/202210/why-do-people-anxiety-love-halloween

Rogers, N. (2002). Halloween: From Pagan Ritual to Party Night. Oxford University Press.

Santino, J. (1994). Halloween and Other Festivals of Death and Life. University of Tennessee Press.