Elvárások – megfelelési vágy a kapcsolatokban

 Könnyen elbizonytalanodunk, hogy mi a „jó”? Mi a jó nekem? Mi a jó a társadalomnak? Mi a jó a társamnak? Mi a jó a barátaimnak? A szüleimnek? A főnökömnek? És még sorolhatnám. Ezek közül sokra könnyű választ adni, hiszen kívülről rendszerint egyértelmű igények, elvárások fogalmazódnak meg az irányunkban. Azt viszont sokkal nehezebb bizton érezni, hogy mi esik jól nekem. Mindezt nem csak a gyermekkorunk tapasztalatai, hanem a jelen hatásai is meghatározzák. Felfigyelhetünk arra, hogy egyik helyzetben ez, a másikban az válik fontossá. Az intim kapcsolatok rendszerint fokozottabb hatást gyakorolnak önmagunk értékelésére, a szokásaink alakítására. Ez fakad az alkalmazkodásból, a megfelelés igényből. Egészséges mértékben ez elősegíti a kapcsolat működését. Viszont sokszor odáig jut, hogy az egyik, vagy mindkét fél úgy érzi, nem tud önmaga lenni, a másik meg akarja változtatni, hogy nem tud neki sosem elég jó lenni, hiába próbál a kedvében járni. S legtöbbször nem is lehet ennek megfelelni!

Hiszen az elvárásokat sosem ahhoz az emberhez viszonyítva fogalmazzuk meg, akivel elégedetlenek vagyunk, hanem a rávetített képhez képest. Amikor megismerkedünk az elképzelt jót látjuk meg a másikban, igényeink, hiányaink megtestesítőjévé válik az első időszakban. Idővel viszont láthatóvá válnak a valódi – emberi – tulajdonságai is. Ekkor ismerjük meg valójában a másikat. Ehhez viszont az szükséges, hogy képessé váljunk a másikra magunktól függetlenül tekinteni. Az ő szempontjait, érdekét, képességeit figyelembe véve figyeljük, hogy milyen is valójában. Mint egy kisgyermeket, aki külön egyénisségé válik a szemünk előtt a felnövekvése során.

S ehhez hasonlóan kell magunkra is tekinteni. Legyünk kíváncsiak arra, hogy milyen helyzetekben, mi esik jól, mitől érzem jól magam. A megszokott, biztonságot nyújtó viselkedésrepertoár mellett mit próbálnék ki, miben találnám meg magam. Új hobbival, érdeklődéssel kortól függetlenül lehet gazdagítani az életünket. Ne elégedjünk meg az élet által kínált lehetőségekkel, érdemes aktívan alakítani a mindennapjainkat. Tűzzünk ki rövid, középhosszú, s hosszú távú célokat és bíráljuk felül, ha mégsem minket szolgálnak. Alakítsuk az életünket a saját szánk íze szerint. Hiszen ehhez tud valaki más is kapcsolódni. Meggyőződésem, hogy rugalmasan, de aktívan befolyásolva tudunk az élet folyton változó kihívásaival szembe nézni.