Egyéni, vagy pár konzultáció?

A föntebbi kérdésre nem lehet egyértelmű igent, vagy nemet mondani. Páterápiát csak úgy érdemes elkezdeni, hogy az illető már megfelelő önismerettel rendelkezik, tudja mik a távlati tervei (pl. házasság, gyerekek), illetve mit is akar kezdeni az aktuális kapcsolatával. Ebben tud nagyon sokat segíteni az egyéni konzultáció. A megfelelő mélységű önismeret mindkét fél részéről elégethetetlen egy jól működő párkapcsolat esetében. Emiatt célszerű a párkonzultáció megkezdése elött, egyéni kezelésen is részt vennie a feleknek és csak utána felkeresni egy párterapeutát.

A nem megfelelő dinamikák szerint működő párkapcsolatok gyakori jellemvonása a másik hibáztatása, túlzott negatív kiritkákkal illetése. Ebben a helyzetben fordulhat elő, hogy az egyik fél, azt gondolja, hogy a másiknak van szükséges pszichológusra és őt elküldi, vagy keres neki egy pszichológus szakembert. Mondani se kell, hogy egy olyan terápiás kapcsolat, amiben a kliens nem önszántából, hanem kényszerből, vagy a másik fél iránti megfelelésből van ott, eleve rosszul indul és nem túl bizalmat keltő. Ha ennek ellenére sikerül együttműködnie a kliensnek és pszichológusnak, gyakran olyan változások történhetnek a klienssel, ami számára pozitívak, de otthon a párja teljesen más fajta elvárásokat támaszt vele szemben, illetve nem ilyen helyzetben akarja látni a párját. Ekkor indulhat be az a folyamat, hogy a kliens párja a kliensen keresztül juttat el üzeneteket a pszichológushoz, illetve fogalmazza meg elvárásait arra vonatkozóan, hogy a kliens a kezelések hatásásra miként változzon meg.

Összeségében, ha azt tapasztalja, hogy párkapcsolata nem működik valamilyen okból fakadóan, illetve ezt a párja is tapasztalja, akkor érdemes külön – külön felkeresni egy – egy pszichológust és részt-venni egyéni tanácsadáson, majd ezt követően együtt elmenni egy párterapeutához.

Hollósy-Vadász Gábor

pszichológus