Az érzelmek kommunikációja

Kimondjam-e , hogy szeretlek? Megkérdezzem-e, hogy te szeretsz-e?

Néhány évszázaddal ezelőtt még természetes volt, hogy a fiatalok nagy része vagyoni alapon kötött házasságot, így a szerelemnek nem sok jelentősége volt. Rengeteg családban inkább ritka szerencse volt, ha végül egymásba is szeretett a két fél, esetleg eredetileg is szerették egymást.

Mára azonban a párkapcsolatunk szereteten, szerelmen alapul, és az tűnik természetesnek, ha a pár mindkét tagja szeretetből van együtt a másikkal.

Azonban fontos látni, hogy sok kapcsolat ma mégsem az érzelmeken alapszik, hanem például valamilyen gazdasági „hasznon”.  Lehet, hogy most néhány olvasó megdöbbenve olvassa a sorokat, és azt gondolja, természetes, hogy a nagy szerelem elmúlik, és idővel már nem a lángoló szerelem tartja össze a két embert, hanem „más” dolgok. Valóban, de hogy az a más, az mély szeretet, elköteleződés, egymás segítése, vagy pusztán gazdasági érdek az nem mindegy.

Ha a valódi érzelmi kapcsolat megszűnik a párkapcsolatban és gazdasági kapcsolatba vált át, komoly pszichológiai következményeket vonhat maga után. Miket, és ezek miért lehetnek problémák?

Ha már két ember nem szeretetből van együtt, hanem például azért mert gazdaságilag így működik jól, és mindkettőjüknek nehezebb lenne, ha megszűnne, vagy megváltozna ez a kapcsolat vajon mit fog eredményezni a párkapcsoaltban, és mit a gyermekek életében?

Lehet, hogy az egyik félnek külső kapcsolata lesz, keres valakit, aki mellett az érzelmeket megélheti, de gazdasági okok miatt soha nem fog elválni, ezek lehetnekk klasszikus éveken – évtizedeken át eltartó szeretői kapcsolatok. Amikről nyilván a gyermekek is tudni fognak, tehát, így valamilyen módon megtanítjuk őket, hogy párkapcsolatunk érzelmileg nem funkcionál jól.

Másik eset lehet (ami szerintem pszichológiailag a rosszabbik) hogy, mindként fél monogám, hűséges módon benne marad a kapcsolatban, de mivel megszűnnek az érzelmek kapcsolatuk üzlettársi, kollegiális kapcsolattá alakul. Többet nem szerveznek romantikus estéket kettesben, nem beszélgetnek másról csak az üzletről, munkáról, soha többé nem mondják egymásnak, hogy szeretlek.

És mit lát a gyermek? Két kollégát, akik feladataikat egyeztetik. Instrumentális egyeztetéseket, és célok kommunikálását.

És mikor mondhatom, hogy szeretlek? Hogy kell azt kifejezni, hogy jól éreztem magam? Hogy fejezzem ki, hogy valami rosszul esett, úgy, hogy a másik értse, és ezáltal a kapcsolatot alakítsam, az együttműködésünket javítsam? Hogy mondjam ki, hogy örülnék, ha holnap is találkoznánk?

Az érzelem nélküli párkapcsolatot látó gyermeknek komoly nehézségei lesznek az ilyen és ehhez hasonló érzelmek megfogalmazásával, és kimondásával (is). Álljunk csak meg, hogy észrevegye, hogy nehézségei vannak ezek kimondásával először észre kell vennie, hogy ő nem szokott ilyen mondatokat kimondani, míg mások igen. Az egészséges érzelmi légkörben felnövő gyermeknek ilyen és még ennél sokkal „nehezebb” „bonyolultabb” érzelmek kommunikációja teljesen természetes lesz, míg a másik gyermek számára ismeretlen.

Ez a gyermek (fiatal), ha meg szeretné tanulni, hogy hogyan kell valódi dinamikát, érzelmeket tartalmazó kapcsolatokban élni komoly tanulási folyamat elé kell nézzen.

Meg kell tanulnia, hogy azokban a kapcsolatokban, melyeket valódi érzelmek tartanak össze az érzelmek kimondása természetes. Amikor őszintén kimondjuk az érzéseinket tudjuk, hogy hol tart a kapcsolat, mennyire van benne a másik, mi bántja őt, hogyan hatunk egymásra (mivel bántjuk meg, és mivel okozunk örömet), stb. Így a kapcsolat folymatosan változik, mindkét fél folymatosan kap visszajelzéseket, és ha probléma adódik megpróbál dolgozni azon, hogy boldoggá tegye a párját. Az őszinte kapcsolatokban a felek az őszinte visszajelzésekre is nyitottak.

Azokban a kapcsolatokban, melyeket nem érzelmek tartanak össze természetes, hogy nem fejezünk ki érzelmeket, hiszen nem fontos, illetve, ha kifejeznénk kiderülne, hogy távol vannak az érzelmeink egymástól.

Szeretlek, hiányoztál, örülök, hogy itt vagy, szomorú vagyok, félek és sok ehhez hasonló kommunikáció elmarad, a gyermek nem lát egy őszinte kézfogást, ölelést stb.

Ha a gyermek azt fogja látni, hogy így működik egy párkapcsolat, és szülei azt kommunikálják, hogy ők ebben boldogok, hogy fog kommunikálni serdülőként egy randevún?

• Szép ez az étterem. Jól főznek. Mikor Olaszországban jártunk sok különlegességet kóstoltam. Azóta gyakran eszem olaszos öntetekkel tésztát, előtte csak a sajtos tejfölöst ismertem. Te sokat tanulsz? Én rengeteget. Minden hétköznap nagyon elfáradok, elég zsúfoltak a napjaim, alig várom a hétvégét, amikor végre pihenhetek. Köszönöm, hogy hazahoztál, itt lakom./ Mit mondtál, ebben a házban laksz? Ha itt állok meg jó lesz? Szia
• Örülök, hogy eljöttél / meghívtál. Jó veled beszélgetni. Igazán kellemes ez az este. Tetszik, hogy ……… tanulsz. Mivel szeretnél majd foglalkozni? Annyira szeretek esténként sétálni. Majd, ha van kedved vacsora után picit sétálhatnánk. Imádom nézni a csillagokat. De jó, hogy te is szeretsz sétálni. Nagyon jól éreztem magam. Kár, hogy ilyen hamar véget ért az este. Szívesen találkoznék veled máskor is.

Vajon melyik mondatok után valószínűbb, hogy a másik fél szívesen találkozna az illetővel? A legtöbben valószínűleg gond nélkül rávágjuk, hogy a második jobban hasonlított egy romantikus első randevúhoz, mint az első. Azonban sajnos nagyon sok családban az érzelmek kommunikációja megszűnik, mivel a kapcsolatok nem működnek, és a valódi érzések kimondása veszélyes lenne a kapcsolatra. Így a család az érzelem nélküli életet választja, aminek az a veszélye, hogy a gyermek nem fogja tudni, hogyan kell érzelmeket kifejezni, kommunikálni, és nem fogja tudni, hogy a valódi érzések kimondása szükséges a kapcsolatok őszinte, dinamikus működéséhez. Az őszinte kapcsolatokban kimondhatunk őszinte érzelmeket, mert valóban szeretnénk a másik tudtára adni, mit érzünk, és szeretnénk tudni a másik mit érez. Ha ezek sérülnek egy családban, és pusztán instrumentális kommunikáció folyik, a gyermek később baráti, és legfőképpen párkapcsolatában nem fogja tudni megfelelően kifejezni érzelmeit, és nem fogja érteni, miért nem működnek a kapcsolatai. Ezek megtanulása azonban lehetséges később is, tanulással, figyelemmel, a sérült minták korrigálásával, melyben legtöbbször pszichológus tud szakszerű segítséget nyújtani.