A kérdés
22 éves egyetemista vagyok. Szakot váltok orvosiról, mert nem bírom. A szüleim nem támogatnak. Anyukám tömi magába a nyugatót (kiskoromban is állandóan ettől volt zombi), és esténként felhív, azzal hogy tönkreteszem az életét. Apukám szerint selejtes vagyok, azt mondta nem érdekli az életem. Kiskoromban apának nagyon sokszor eljárt a keze, vagy a nadrágszíjat vette elő. Anyukám vagy zombi volt( nem reagált ha szóltam, kérdeztem, rám sem nézett), vagy sírt, hogy milyen rossz élete van apukám miatt, meg miattam, mert sosem akart ilyen gyereket. Anyukám úgy képzeli, hogy befejezem az orvosit, utána hazaköltözök és a környéken fogok dolgozni. Én mást szeretnék, máshogy képzelem az életem. Idegileg nem bírom..Minden egyes beszélgetés után órákig sírok, csapkodok, van hogy én is gyógyszerhez nyúlok. Jobban szeretem magam annál, hogy ezt bárkitől is elviseljem. Viszont ők a szüleim...Mennyire helytelen/ elítélendő, ha minden kapcsolatot megszakítok velük a saját lelki nyugalmam érdekében?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Nóri! Nagyon tiszteletreméltó az, hogy ilyen családi indítattás mellett képes ilyen szinten teljesíteni. Valószínűleg a szüleit nem lehet alapvetően megváltoztatni. Úgy tűnik, hogy nem voltak képesek egy biztonságot nyújtó családot megteremteni. Sőt talán, azt is ki lehet jelenteni, hogy traumatizáló szülők. A velük való fizikai kontaktus megszakítása nem semlegesíti a korábbi hatásokat, sőt talán a jövőben is csak újabb konfliktusokat gerjeszthet. Tudatosítania kell magában, hogy a szülei bizonyos értelemben súlyosan sérültek. Nem képesek felismerni, hogy kapcsolati mintáik önmagukat és másokat is súlyosan károsítják. A saját életét kell élnie, melyhez talán jó a fizikai távolság, de nem szükséges a kapcsolat teljes megszüntetése. Egy lehetősége van; belső elhatárolódást kiépíteni, mely alapja lehet az önvédelmének. Az önvédelem azt is jelenti, hogy világosan látja ezeket a scripteket, felismeri az Önre gyakorolt hatásait és igyekszik ezektől érzelmileg függetlenedni. Úgy tűnik a szülei támogatására nem számíthat, hiszen ők maguk is támaszra szorulnának. Viszont térképezze fel saját szociális hálóját, milyen külső erőforrások állnak rendelkezésére? Milyen információkhoz, érzelmi támogatottsághoz, anyagi forrásokhoz tudna hozzájutni, hogy céljait meg tudja valósítani? Mindenképpen kérje szakember segítségét! Először a családi rendszerből fakadó ártalmakat érdemes feldolgozni, majd önmaga felépítésén dolgozni. Ajánlatos családterapeutához vagy más rendszerszemléletű szakemberhez fordúlnia. Sok sikert! Szabó Anna klinikai szakpszichológusKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
