Új én

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Biztosan felemelő érzés ez a változás, ez a megújulás. Persze ilyenkor az emberben el kezd motoszkálni az a gondolat, hogy vajon meddig tart, mi lesz ha megint a régi leszek, mi lesz ha így nem tudnak hozzám kapcsolódni a régi emberek vagy pedig vágyakozhat azután hogy megváltoztasson másokat, őket is hozzásegítse ehhez a felszabadult érzéshez. Úgy látom mindkét erő munkálkodik Önben. Megnyugtatásként először is azt szeretném mondani, hogy az emberek igen keményen megdolgoznak az ilyenfajta változásokért, vannak, akik terápiába járnak és egyre jobban rálátnak azokra működésekre, melyek hátráltatják őket, majd aktív gyakorlással kialakítanak új mintákat. Persze nem kell mindenkinek szakemberhez fordulni, hogy ez megtörténjen, sokszor a családtagjaink, barátaink adnak olyan visszajelzéseket, hogy komolyan elgondolkodunk, hogy jól éljük-e az életünket vagy pedig olyan élethelyzetekbe keveredünk, melyekből általában a kiút valamilyen új attitűd megszerzése. Ez történt Önnel is és nyilván mint mindenki, csak aktív gyakorlással, tudatossággal tudja fenntartani ezt az állapotot. Ha pedig tudatosan él, nagyon gyorsan fog a teste is jelezni, ha eltért a kialakított úttól. Tehát nem marad más hátra, mint rendszeres önreflexiót végezni és figyelni a teste jelzéseire. Persze mindig könnyebb, ha a környezetünk felemelő és nem mérgező, így elgondolkodhat a környezetváltoztatáson is. A másik erőmunkálkodás, pedig mások megváltoztatása, ebben az esetben az anyukájának szeretne segíteni. Persze ez nagyon szép és nemes feladat, valakinek segíteni rálátni önmagára és megtanítani neki új megküzdési stratégiákat.Kérdés, hogy az anyukája szeretné-e ezt, és ha igen, akkor ez a fajta munka nem fog-e a kapcsolatuk közé állni? Épp ezért van az, hogy még a szakemberek sem kezelhetik a hozzátartozóikat, barátaikat, mert kontra-indikált. Persze beszélgethet az anyukájával arról, hogy Önnel mi minden történt az elmúlt években és mennyire örül, hogy most már másképpen látja a világot, sőt , ha kommunikációjuk során erről az anyukája is megbizonyosodik, az követhető példa lehet a számára. Ha viszont mérges rá, amiért ő nem változik, az megronthatja az Ön felállított nyugodtságát, de a kapcsolatukat is. Kívánom, hogy sikerüljön megtalálni azt a bölcs határvonalat, amiben még nem követelődző,frusztrált, hanem inkább a mintaadó, a jókedvű, a nyitott életszemléletű. Üdvözlettel, Balázs Nelli