A kérdés
Tisztelt Szakértők! 21 éves egyetemista lány vagyok. Úgy érzem olyan mélypontra jutottam az életemben ahol már nem segít a barátok és a család támogatása és ötletei. Olyan kérdéssel fordulok Önökhöz amire valamilyen tanácsot vagy szakértői véleményt szeretnék kapni ami segítene a döntésem meghozásában. Az életemről röviden a fontos információk a szüleim 1 éve elváltak anyukám elköltözött én még apukámmal és az öcsémmel élek együtt. Van egy jól működő párkapcsolatom most már 5 éve vagyunk együtt a barátommal. A problémám az, hogy úgy érzem kilátástalan helyzetben vagyok, szeretnék Amerikába költözni és ott folytatni az egyetemi tanulmányaimat , de persze ez hatalmas nagy erőfeszítésekbe kerül és nem kevés anyagi vonzata van. Félek belevágni, félek az ismeretlentől, hogy magamra leszek és nem tudnak segíteni a szüleim a barátaim. A barátommal a kapcsolatom is nagyon fontos számomra persze nem érzem úgy, hogy el szeretném kötelezni magam mellette hiszem még fiatal vagyok de mégis ő egy nagyon biztos pont az életemben. A költözésemnek nagyon sok oka van próbáltam már mérlegelni, hogy lemondjak róla de ezt semmiképpen nem szeretném úgy érezném, könnyen feladtam. Nem tudom, hogy mondhatnám ezt el a barátomnak és, hogy hogyan lehetnék magabiztosabb és pozitívabb ezzel a tervvel kapcsolatban. Előre is köszönök minden segítséget!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Egyetemista, az Amerikába való költözés ötlete mért merült fel Önben? Melyik szempont a hangsúlyosabb, hogy világot lásson vagy, hogy távol legyen a problémáktól? Mért pont Amerika? Ha úgy érzi, hogy túlságosan megterhelné mind anyagilag, mind emberileg a költözés, esetleg gondolkozzon közelebbi helyeken is, ahova könnyebben kiköltözhet és folytathatja a tanulmányait. Ha több helyre próbálkozik, akkor nagyobb az esélye annak, hogy valamelyik végül összejön minden szempontból. A szülei válásán túl van-e már érzelmileg? Lehet, hogy érdemes lenne ezzel még itthon foglalkoznia és tisztázni a családon belüli kapcsolatait, hogy tudja ki az akire valóban számíthat a jövőben is, de leginkább, hogy újra bízzon Önmagában és elinduljon az önállósodás felé. Azt gondolom, hogy 21 éves korban fontos része a létezésnek, hogy valaki keresi önmagát és azt a helyet is, ahol fejlődhet és tanulhat. Ha eljut valahova, ahol csak saját magára lesz utalva, felfedezheti önmagában azokat az erőforrásokat, amik mindannyiunkban megvannak és átsegítenek az erőt próbáló helyzeteken. Így fejlődik majd a személyisége, még akkor is, ha ebbe most ijesztő belegondolnia. Lehet, hogy az is a segítségére lenne, ha elkezdene olyan írásokat, akár blogokat olvasni, amikben más egyetemisták megosztják a külföldi tapasztalataikat. Ennek alapján végiggondolhatná, hogy mi az ami Önre várhat. Bontsa le apró lépésekre a tervét és dolgozza ki, hogyan éri majd el az eredményt. Persze nagy valószínűséggel egy ilyen útnak nem lehet minden részletét előre eltervezni, de miközben végiggondolja, az csökkenteni fogja a félelmeit. A barátjával pedig beszéljen a jövőbeli terveiről, egy kapcsolatnak fontos része, hogy mindent őszintén meg lehessen benne beszélni, - ha ez nincs meg, hiányzik az intimitás. Nem biztos, hogy "mindent vagy semmit" alapon kell ebben a helyzetben gondolkodni, mert ha fontos Önnek a kapcsolat, akár együtt is kereshetnek egy olyan helyet, ahol mindketten megtalálják a számításaikat. A lényeg, hogy mondja el, hogy mit érez és elinduljon a párbeszéd ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy érdemes lenne részt vennie egy pár alkalmas konzultáción is, ahol van lehetőség jobban belemenni azokba a kérdésekbe amik Önben felmerültek és utána belevágni a terve megvalósításába. Remélem, hogy segítettem a válaszommal! Minden jót kívánva Önnek: Mirk ZsófiaKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
