Szülők válása felnőttként

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Teljesen megértem érzéseit, miértjeit, ezek természetes kérdések, reakciók, de hozzáeszem, hogy egy ideig. A vesztességek feldolgozása során teljesen természetes, hogy meg szeretnénk érteni a dolgokat, hogy ki szeretnénk javítani helyzeteket, esetleg segíteni azoknak, akiknek nem értjük a viselkedését. Kívülről nagyon sokszor látják a közeli hozzátartozók a problémákat és javítani szeretnének a helyzeten, viszont van a másik fél is, aki valamilyen oknál fogva hoz egy döntést, el kezd viselkedni valahogyan, ami nem az érettséget,a racionalitást tükrözi. Lehet, hogy idővel ő maga is rájön, hogy nem jól viszi az életét, de addig amíg ez a belátás nem születik meg, biztosan, hogy mindenkit aki tanácsol és utasít, azt ellenségének fog tekinteni. Sokszor maga a főszereplő sem tudja lépésének okát, de leveléből az olvasható ki, hogy épp azért, amiért kerüli a beszélgetést, talán ő maga is sejti a visszalépést, de valamilyen érzelem a hatalmába kerítette. Talán, ahogyan írja is, jobb lenne, ha arra koncentrálna, hogyan tudna Ön ebből a körből kikeveredni, hiszen ez a sok gondolkodás biztosan nem tesz jót Önnek. Azt gondolom, hogy még nem gyászolta el ezt a válást és talán azért, mert volt egy képe erről a párosról, a saját családjáról, mely szétrombolódott. Biztosan könnyebb lenne, ha a válás oka nem egy " ilyen" nő, hanem mondjuk külföldi munkavállalás, valamilyen nemes cél vagy egyéb lenne, így szétrombolódott a kép, amit egykor megalkotott a szüleiről, a házasságukról. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy Önnek mit jelentett ez a kép, kapcsolódás, mi az ami most hiányzik ebből, mennyire és hogyan pótolható ez a hiány és a megmaradt helyzethez hogyan tud kapcsolódni? Amíg azt hajtogatja, hogy ennek nem lett volna szabad így megtörténnie és nem lett volna szabad az apjának így leépülnie és megváltoznia, nem lesz jobban. Vannak dolgok, amiket mi egyszerűen nem befolyásolhatunk, nem kontrollálhatjuk mások életét. Mindenkinek van egy fejlődési útja, amit ő maga kell, hogy bejárjon és konklúziókat leszűrjön, ezt meggyorsítani csak nagyon kivételes esetekben lehet vagy egyáltalán nem. Nézze meg, Ön mit tud ebből tanulni, hogyan kapcsolódik egyenként a szereplőkhöz, mit tud tenni a feljövő érzelmekkel és végső soron beszélgethet az anyukájával, hogy ő milyen szemlélettel tudott túllépni a dolgokon. Azt gondolom nincs semmi gond Önnel, csak szeretne mindenkit boldognak látni, szeretné látnia fejlődést. Ami segíthet, hogy elfogadja, hogy az emberek képesek furcsa döntéseket hozni és, hogy ahelyett, hogy ezt a kapcsolatot elemezgeti inkább koncentrál a saját kapcsolódásaira és tudatosan figyel arra, hogy jobb döntéseket hozzon a saját életét illetően, olyanokat, ahol az érző funkciók mellett helyett kapnak a gondolkodó funkciók is. Sok sikert hozzá, ha végső soron nem tud túllendülni a problémáján, nyugodtan keressen fel pszichológust és akár néhány ülés erejéig átbeszélhetik az elakadás miértjeit és a megrekedt indulatok kezeléseit is. Üdvözlettel, Balázs Nelli