szulo gyerek kapcsolat

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező,

A féltés a szülő részéről egy igazán természetes érzés a gyermek minden életkorában, azonban van egy pont, melynél az ehhez kapcsolódó határokat újra és újra meg kell tárgyalni, optimális esetben a szülő fokozatosan, a gyermek érettségének és megbízhatóságának függvényében "enged a gyeplőn", még ha ez egy kamasz számára túl lassúnak is tűnik. Sajnos a túlféltő, bizalmatlan szülők valóban nagyon meg tudják nehezíteni a fiatalkori ismerekedést, a párkapcsolati élet kibontakozását, és okozhatnak számunkra olyan érzést, hogy kimaradunk abból a sok élményből, amit a fiatalkorunk nyújthat nekünk. Ez is természetes folyamat, a gyermeknek olykor meg kell tapasztalni azt az érzést, hogy ellentétes az érdeke a szülővel, és próbálgatnia kell, hogy mikor tudja ezeket az érdekeket érvényesíteni. Így fejlődik az önállóság, az önmagunkért való felelősségvállalás. Ezért bizonyos életkor fölött (legyen ez a viszonyítás kedvéért mondjuk 17-18 év) az engedelmeskedő félnek is lassan el kell gondolkodnia azon, hogy mennyire reális, hogy az életének ezen területeit a szülő kontrollálja, és nem ő. Valóban életszerű, hogy a szülő nem engedi ki az ajtón a már-már felnőtt gyerekét, ha az ki szeretne menni? Valóban a gyermeket félti az anya, vagy csak nem szeretne egyedül maradni? Ezek, és számos más kérdés felmerül, és a Te dolgod, hogy választ találj rájuk.

Azonban semmiképp sem akarok elsiklani az általad említett félelem fölött. A családon belüli bántalmazás sok formát ölthet, és a fenyegetés, megfélemlítés is ezek közé tartozik. Amennyiben nem érzed magad biztonságban, vagy úgy érzed, hogy ha mégis elmész, annak súlyos következményei lesznek, SEMMIKÉPP SEM biztatlak arra, hogy provokáld az bántalmazó felet. Az első a biztonságod és az épséged, és ha úgy érzed, hogy ezek sérülnek, akkor mindenképp keress egy felnőttet, akiben megbízol, aki - ha szükséges - segíthet elindítani a megfelelő jogi lépéseket a gyermekvédelemnél, gyámhivatalnál.