A kérdés
Tisztelt Uram/Hölgyem! A szorongás, stressz kicsi korom óta az életem része. Az óvodában kevésbé volt gond, mint később. Az iskolákban rosszul voltam, ha a tanár mindenki előtt kérdezett/szóban feleltetett/megkért, hogy mutatkozzam be, stb. De akkor még a gyors szívverésen, melegségérzeten, remegésen túl nem voltak komolyabb tüneteim. Bekerülve az egyetemre már másképp alakultak a dolgok. Szintén az elején még nem vettem róluk nagyon tudomást. Azonban a végére már odáig fajultak a dolgok, hogy a szédülés/ájulás érzete/fejfájás/hányinger/hasmenés és annak érzése kapott el mindig, sokszor már napokkal az események előtt. Még munkanélküli vagyok, és az interjúk előtt is pont ezeket érzem. Nem tudom hogyan kezeljem a szorongást kb minden élethelyzetben, és a leendő munkahelyeimen sem díjaznák. Bármilyen élethelyzetben képes vagyok stresszelni, szorongani, és már akadályozza a mindennapjaimat. Mitévő legyek? Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel: ErikaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Erika! Leveléből az derül ki, hogy a leírt szorongás már általános, áthatja az életének minden olyan területét, ahol a legkisebb teljesítményt kell nyújtania, ahol meg kell méretnie magát, ahol mások véleménye számít. Sőt nem csak egyszerű szorongásról van szó, hanem a szorongás körüli szorongásról is, ami még csak nehezíti az egész helyzetet, ugyanis, nem csak attól szorong, hogyan fog valahol szerepelni, hanem már attól is, hogy ezt a szorongást meg fogja élni, esetleg észre fogják venni, ami elfajulhat elkerülő magatartásba és később akár depresszióba is, hiszen azzal fog szembesülni, hogy nincsenek megvalósított céljai, nem örül az életnek. Nincs olyan ember, aki valamilyen formában, valamilyen téma körül ne szorongna, legalább életének bizonyos szakaszaiban, ezeket a szorongásokat egyszerűbb kezelni, mert ritkán jönnek elő, esetleg nem olyan erősek. A gond akkor van, amikor már csak ez a választási lehetőség marad az egyének, amikor bármely helyzetben nem is tud már másképpen viselkedni. Az Ön esetében pszichoterápiát tudnék javasolni, aminek az lenne a célja, hogy a teljesítmény orientált helyzetekre megtanuljon másképpen tekinteni. Vannak emberek, akik alapjáraton szorongósabbak, lehet, hogy Ön is közéjük tartozik, viszont biztosan meg tud tanulni olyan nézőpontokat és technikákat, amivel kontroll alatt tudja majd tartani ezeket a érzéseket. Ezt pszichológussal sokkal könnyebb gyakorolni. Azt is be lehet pontosan gyakorolni, hogy hol akadna el egy esetleges interjú során és így felkészülhetne az esetleges alternatívákra. Ez a folyamat akár szórakoztató, felemelő is lehet, érdemes belevágni. Üdvözlettel, Balázs Nelli, klinikai szakpszichológus.