Stressz

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Levélíró,

Bizonyára meglehetősen kimerült és fáradt is lehet a feszültség megélése mellett, ha már sokszor aludni se tud. Jó, hogy írt, és el kezdett gondolkodni azon, hogyan is lehetne változtatni!

A halogatás, illetve a pótcselekvésekbe való menekülés mögött több, különféle ok is állhat, és ennek megfelelően különböző életvezetési stratégiák nyújthatnak segítséget (illetve pszichológiai tanácsadásban/terápiában is más-más féle megközelítésre lehet szükség, a probléma hátterétől függően). Más lesz a megközelítés, ha a például halogatás mögött hangulati probléma, túlzó igényszint (perfekcionizmus), szociális helyzetektől való szorongás, vagy esetleg érzelemszabályozással/önkontrollal kapcsolatos probléma áll a háttérben.

Az is egy fontos szempont a halogatás (és a vele járó stressz-szint növekedés) kezelése kapcsán, hogy mióta áll fenn a probléma.
Az írta, hogy 22 éves egyetemista. A középiskolából az egyetemi tanulmányokra váltás illetve, a késő kamaszkorból az ifjú felnőttkorba lépés időszakában sok fiatal szembesül azzal, hogy korábbi tanulási, életvezetési szokásai már nem szolgálják jól az új élethelyzetben, viszont az új szokások, megküzdési stratégiák kialakítása, illetve azok megszilárdítása még folyamatban van. Ebben a változási időszakban is megjelenhet a halogatás problematikája.

Azt gondolom, hogy valószínűleg néhány általános stressz- és érzelemszabályozási technika elsajátításával mindenképpen jól járna (gondolok itt például relaxációs- és légzéstechnikákra), ezek tudnak segíteni a stressz-szint csökkenése mellett az alvási problémák rendezésében is sokszor.

Ahhoz, hogy célzottan vegye fel a harcot a halogatással és kontrollvesztés érzésével, mindenképp javasolnék segítő szakemberrrel való konzultációt.
Az egyetemek működtetnek úgy nevezett diáktanácsadó központokat, ahol igénybe lehet venni pár alkalmas pszichológiai tanácsadást, de itt, a pszichológuskereső.hu-n is válogathat szakemberek közül.

Harmonikus(abb) félév kezdést kívánok Önnek!

Üdvözlettel,
Ádám Fanni pszichológus