Rémàlom

A kérdés

Kedves doktorno 33 eves asztalos vagyok. Felesegemmel 16 esztendeje vagyunk egyutt, vagy ugy is mondhatnank egyutt nottunk felnotte. Csodalatos nonek ismertem ot, ezert tiszteltem es mindig mindenben tamogattam. Annyira szerettem, hogy keptelen voltam nem bizni benne es soha nem adtam okot arra, hogy megtorjem bizalmat. Augusztusban nyaralni keszultunk es indulas elott a megszokott rohangalas, pakolgatas kozepette gondoltam, hogy telepitek a szuletesnapjara vasarolt okostelefonra nehany alakalmazast, hogy ne unatkozzon mellettem amig vezetek. Miutan a skypot is feltelepitettem es beirtam a kicsit pirulva elarult jelszavat, egy idegen ferfinevre lettem figyelmes. Megkerdeztem ki az de csak annyit mondott, adjamoda a telefont es mindent megmagyaraz. Persze dobogo szivvel, mintha csak ereztem volna, hogy bajban vagyok rakattintottam a nevre es az uzenetvaltasokba belepillantva feje tetejere fordult a vilag korulottem. Kiderult, hogy ket eve folytat szerelmi viszonyt egy volt kollegajaval, akivel rendszeresen le is fekudt, mikozben nekem tornaorat, fogaszatot meg mindenfele hamis programokat hazudott. Megfontolt embernek tartom magam, de akkor pillanatnyilag mielott gondolkodtam volna megutottem, beultem az autoba es elszaguldottam. Egy hotelban toltottem az ejszakat, majd masnap kulfoldre utaztam. Az elkovetkezendo napok eletem purgatoriumanak vagy a pokol kapujaban valo varakozasi idot ideztek. Csodalkozok, hogy meg elek. Ekozben o is rajott, hogy valojaban mi a tettenek sulya, ezert magaba roskadva, ketsegbeesetten probalta felvenni velem a kapcsolatot es minden lehetseges modon meguzenni nekem, hogy banja amit tett es ker, hogy ne hagyjam el. Szivemben a mindig szerelmes joillatu erzest, gyulolet es keseru harag valtotta fel. Ha esetleg valamilyen modon tudattam letezesemrol, csak bantottam es neha mar en sem ismertem magamra, hogy mive lettem.Nem birta soka nelkulem es egy nap vonatra szallt es megkeresett. A baratnoje irta hajnalban sms-ben, hogy legyek szives varjam az allomason. Hideg zuhanykent ert az uzenet, remegni kezdtem de mit tehettem. Kimentem erte az allomasra. Az a nehany perc varakozasi ido orokkevalosagnak tunt, majd megerkezett a vonat es leszallt rola a felesegem, akit nehany hettel elotte az eletemnel is jobban szerettem es abban a pillanatban elso szamu ellensegemnek ereztem. Odajott hozzam es azt mondta: Szeretlek, tevedtem es kerlek bocsass meg. A fejemben forrt a ver, egyidoben megoleltem es megoltem volna, de csak alltam ott es remegve azt mondtam: latni sem akarlak. Majd megforduktam es otthagytam az allomason a meg mindig nyitott ajtokkal varakozo vonat mellett. A parkolobol meg visszaneztem ra, addigra mar osszeroskadt egy padon, tudtam, lattam, hogy szenved, hogy sir es hirtelen feleledt az erzes bennem, hogy mindig gondodkodtam rola, ha beteg volt, ha bajban volt. Konnyes lett a szemem es visszamentem hozza. Akkor lattam, hogy felkeszulve jott. Termoszban hozott teat es pokrocba burkolozva ult a padon, mikozbe teljesen osszeomlott. Szoltam hozza, de mintha a hangomat Sem hallotta volna. Megoleltem. Elvettem a csomagjait es atvittem az autohoz. Hazavittem magammal az ujonnan berelt alberletbe. Sokat beszelgettunk. Mar nem veszekedtunk es lassan rajottem, hogy szuksegem van ra. Azota harom honap telt el. Nem bantom, probalok kedves lenni hozza. Nagyon torekszik, barmit megtesz azert, hogy a kedvemben jarjon, de valami megmaradt. Hogy mi? A fajdalom, a csalodas budos szaga ami marja belulrol a lelkem. Szeretem a felesegem de nem tudom, hogyan tegyem tul magamat azon amit tett. Nem telik el ejszaka remalmok nelkul, ezaltal keptelen vagyok pihenni es erzem, hogy lassan leepulok. Doktorno! Segitsen Kerem! Egyedul nem tudom tultenni magam rajta es ez altal o is szenved. Rajott, hogy hibazott de keso. Szepen csendben szenvedunk egymas mellett es felek, hogy felemeszt bennunket a mult, pedig szep jovot terveztem a csaladomnak.