Párkapcsolati nehézségek

A kérdés

Tisztelt pszichológus! Egy 19 éves lány vagyok, akinek még nem volt komoly kapcsolata. Nem azt mondom, hogy még nem volt dolgom fiúkkal, de ahogyan ezeket a helyzeteket kezeltem, az szerintem egyáltalán nem volt megfelelő. Ha bárkinél látom, hogy tetszek neki, én onnantól kezdve kiábrándulok az illetőből. Hogyha pedig nekem tetszik valaki nem tudok hozzá megfelelően közeledni, mert nem merem a tudtára adni, hogy tetszik, fogalmam sincs miért, de nagyon kínosan érintene a dolog, ha megtudná. Akikkel eddig egy éjszaka beszélgettem/csókolóztam, másnap automatikusan elkerültem és egész nap szorongtam. Ha ezekre visszagondolok, még most is szorongok. Van egy mondás, ami szerintem mindennél jobban leírja a viszonyomat a párkapcsolatokhoz: "Soha nem jönnék össze olyannal, aki összejönne velem." Ettől függetlenül sokszor látom a boldog párokat, és vágyom arra, hogy nekem is ilyenben legyen részem. A legrosszabb az egészben, hogy fogalmam sincs, hogy miért alakulhatott ki bennem ez, a szüleim 20 éve boldog házasságban élnek (ilyen téren ők a példaképeim), nem volt semmilyen erőszakos élményem fiúkkal. Esetleg annyi, hogy általános iskolában sokat csúfoltak, és mondogatták (főleg a fiúk), hogy nem vagyok elég jó senkinek (ami miatt sokáig nem is volt egyáltalán önbizalmam), de tudtommal ez elég általánosnak számít. Most úgy érzem, hogy lelkileg egyre inkább kiegyensúlyozottabbá válok, de ezen az egy dolgon nem tudtam javítani. Gondolkodtam rajta, hogy valamilyen szakemberhez fordulok, de ezt a lépést még nem mertem megtenni. Nagyon hálás lennék, hogyha tudnának valamilyen tanácsot adni, vagy ha esetleg volt már dolguk ilyen helyzettel, akkor megosztani velem is, hogy ez mitől alakulhatott ki, és hogy milyen téren kell magam fejleszteni. Előre is köszönöm szépen a választ! Tisztelettel, Ildikó