Pánik

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Julianna! Először is: Ön nem borzalmas édesanya, csak nehéz helyzetbe került és segítségre lenne szüksége. Ön jó édesanyja a kislányának, akiért aggódik, akit jó helyen, jó kezekben az édesapjával tud. Jó dolog, hogy felismerték, hogy most ő tud leginkább gondoskodni róla és ezért ő is van vele otthon, és ehhez tudtak is rugalmasan alkalmazkodni, sokan nem képesek erre. Nem tudom, mik vannak az Ön háta mögött, milyen élményei lehetnek a betegségekkel vagy az elvesztéssel kapcsolatban, amik kiválthatják ezt a tehetetlen állapotot, amit leír, de úgy gondolom, bizonyosan van előzménye ennek. Ahogy Ön is említi, a nagylánya kiskorában nem volt még meg ez a szorongás, vagy akkoriban más formát öntött, innen is látszik, hogy Önnek igenis vannak jó szülői stratégiái. Valahogy ezeknek az okoknak kellene utánamenni. Jó lenne, ha Ön is értené, mi miatt érezhet így, kevésbé hibáztatná önmagát és fel is lehetne oldani ezeket a tartalmakat. Javaslom, forduljon pszichológus szakemberhez. Amennyiben az anyagi lehetőségei korlátozottak, felkeresheti a területileg illetékes családsegítő és gyermekjóléti központot, vagy pedig a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatot, ahol nevelési tanácsadást kérhet. Ezek a megoldások inkább a gyermek ellátórendszerhez tartoznak, ahol foglalkoznak a szülővel, sőt, ilyen életkorban főként a szülővel foglalkoznak, de itt inkább csak az anyaságával, kislánya nevelésével kapcsolatos kérdésekről, érzésekről lesz szó, az Ön egyéni pszichoterápiáját, tanácsadását, ahol mondjuk az Ön saját gyermekkori élményeit is meg tudja dolgozni, nem szokták vállalni. Ahhoz vagy magánúton keres szakembert, vagy az egészségügyi ellátórendszeren keresztül (pszichiátriai szakambulanciák). Kitartást kívánok a továbbiakhoz! Dávid Zsuzsanna