A kérdés
Tisztelt Pszihológusok! A mostani párkapcsolatom pár napja ért véget. Azóta azon gondolkodom, hogy megint hol romlott el az egész, mivel nem először érnek véget 8-9 hónap együttlét környékén a párkapcsolataim. Arra jutottam, hogy egyik exem sem képes túlélni a rózsaszín köd elmúlását, pedig minden ugyanúgy történik, mint előtte. Szexuális gondok nincsenek, én 120%-ban beleteszem magam a kapcsolatjaimba, önmagam és boldog lehetek és mindig azt kapom szakítási ürügyként hogy nem olyan vagyok, mint amilyennek elképzeltek. Szeretném tudni, hogy én rontok el valamit? Esetleg ez kikerülhető lenne valamivel? Mit tud rajtam kívül többmillió, többéves kapcsolatban lévő ember? Nem szeretnék még egyszer elveszíteni egy tökéletes kapcsolatot, mert a mostaniba is majdnem belerokkantam. Köszönöm a választA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, több mindent is végiggondoltam a levelével kapcsolatban. Elmondom ezeket. Az első, ami felmerül bennem, hogy a rózsaszín köd, amiről ír, kinek a látását homályosítja vajon el, az Önét, vagy a partneréét? Lehet akár, hogy az Önét. Hiszen azt írja, hogy tökéletes kapcsolatot veszített el (megint), ez fáj nagyon. Óvatosan mondom, hogy nem lehetett tökéletes a kapcsolat, ami röpke 8 hónap után megszakadt; kellett ott problémának lennie, ha a rózsaszín köd, vagy valami más nem engedte látni azt, akkor is. Nem csak azt kellene végiggondolnia, hogy hogyan érnek véget a kapcsolatai, hanem azt is, hogy vajon a választott partnerei miben hasonlítanak egymásra, vagy a kapcsolatok jellege hasonlít-e valamiben. Aztán az is kérdés, hogy nem lehet-e, hogy Ön akaratlanul olyan képet mutat magáról kezdetben, amit nem tud azután fenntartani a továbbiakban, és ez okozza a partnerben az érzést, hogy nem olyan, amilyennek elképzelte? Egyébként kérdezte valamelyik práját, hogy miért, milyennek képzelte amúgy, és milyennek látja később, a szakítás környékén? Ezt is jó volna tudni. Van, akinek azért mennek tönkre a kapcsolatai ismétlődően, mert annyira nagyon akar kapcsolatot, hogy önmagát is becsapva szemet húny a partner neki nem tetsző tulajdonságai felett. Vajon ez nem lehetséges az Ön esetében? Nekem különben soknak tűnik a 120%, amit a kapcsolatba tesz. Azért lehet sok, mert vagy nem tartható ez fenn, hiszen dolgozni kell, baráti kapcsolatokat fenntartani, stb, a párkapcsolat mellett, vagyis nem tud tartósan 120% jutni a párkapcsolatra is. Vagy az is lehet, hogy a partner számára lehet sok a 120%, hogy megijeszti esetleg a partnereit a nagy lelkesedése, a nagy adakozása, vagy a nagy igényei... Nem tudom, csak szempontokat szeretnék adni, amiket továbbgondolhat. Igaza van, érdemes vizsgálnia, keresnie, hogy az ismétlődés mit "üzen", de nem az a jó kérdés, hogy mit tudnak mások, amit Ön nem, hanem az, hogy Ön mit ismétel meg vajon újra és újra. Nem biztos, hogy kifejezetten elront valamit, az is lehet a fentieken kívül, hogy ambivalens a kapcsolatait illetően, hogy akarja is azokat meg nem is, hogy ellentétes érzelmek működnek Önben. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak nincs szerencséje.... és tovább kell keresnie. Lehet, hogy megérné ezekkel a kérdésekkel pszichológus segítséggel foglalkoznia. Üdvözlettel : Biró Eszter