Önbizalom és annak hiánya

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Enikő! A kezdéshez hagy ajánljam fel segítségként a nézőpontomat. Kicsit bizonytalan vagyok, Ön azt írja-e, megtalálta az „igazit”, vagy csak azt, hogy eddig nem sikerült? Azon tűnődök, hogy ez a bizonytalanság, vajon nem az Ön bizonytalansága-e egyben? Levele alapján ez egy olyan kapcsolat, ami felkavarónak, viharosnak indult, és később belevegyült „rossz és fájdalom és boldogság”. Ez nekem, a levél alapján nem tűnik felhőtlen indulásnak, és a folytatás sem erős. Ez különös illetlenség egy fél éves kapcsolat részéről. Ismerősei szerint minden oka meg van rá, hogy lényegesen ritkábban legyen elégedetlen. Miért azt hívja tiszta állapotnak, amikor ezzel egyetért? Miért diszkvalifikálja a kételyeit, a negatív érzéseit? Ön egy komplett teóriát mutat be, ami egyetlen okra vezeti vissza az Ön párkapcsolati nehézségeit: saját magára, kudarcélményekkel teli gyerekkorára. Nehéz konkrétumot írnom, de személyes találkozás esetén talán az érdekelne, hogy milyen további gondolatai, érzései, vágyai, elvárásai vannak a helyzetével/partnerével kapcsolatban. Mintha az Ön gyermekkori élményei felülírnák párkapcsolatának minden negatívumát. Írta, hogy jöttek-mentek a jó, a rossz és a semleges párkapcsolatai, ez most melyik? Be tudná sorolni, össze tudná hasonlítani azokkal, amikkel egy kategóriába tenné? Milyen „tisztaságú” lenne a pillanat, amiben az ítélet megszületik? Mikor azt mutatja be, miért szeretné ezt az érzését megszüntetni, akkor csak arról ír, hogy a „külső megfigyelők szerint” Önt a párja nagyon szereti. Az érdekelne, Ön hogyan látja, hogyan éli meg párja szeretetét? Hogyan viszonyul Ön a párjához? Mit gondol, párja szerint Ön szereti őt? Miért nem ír erről semmit a levélben, amellett, hogy mások véleményét ismerteti? Az a benyomásom támad, hogy mintha Ön győzködné önmagát, hogy ez egy Önnek megfelelő párkapcsolat. Mi szól még mellette? Praktikus okok is? Az alternatívák ijesztősége vagy reménytelensége esetleg? Bátorítanám, hogy bontsa ki a „boldog vagyok benne” állítást. Ha párkapcsolatbeli működését tekintjük, párja Önhöz fűződő viszonyát, az Ön elégedettségét, akkor ugyan Ön az érzéseiről beszél, de engem az is érdekelne, mi az, amit Ön (párjával) tesz? Mi bújik meg az „érzelmek többszörös bosszúállása” kifejezés mögött? Ha úgy dönt, vállalja ezt a párkapcsolatot, minden kompromisszummal, hullámvölggyel együtt, akkor az Ön számára hangsúlyt kap, hogy Ön hogyan bánik másokkal benne. Párja számára természetesen nem Ön az egyetlen fontos személy, és attól tartok Ön sem akarná ezt. Minden bizonnyal fontosak párja számára a gyerekei, szülei, legjobb barátja, satöbbi, és talán a volt felesége is. Ön, párja számára egyik a fontos személyek közül. Talán a legfontosabb, talán nem, nem is lényeges, mivel nem értelmes ez a mérlegelés. Levelét két problémával kezdi: egyrészt fájdalmas Önnek, hogy párjának van korábbi kapcsolata, és ebből gyerekei, másrészt az Ön féltékenységének témájával. Természetesen Ön is tisztában van azzal, hogy az elsőként említett helyzet úgymond a csomag része. Az Ön döntése, az Ön választása. Szeretnék felkínálni egy értelmezést: ez a két nehézség talán ugyanarról a tőről fakad. A gyerekek élő, folyton szem előtt levő bizonyítékai annak, hogy Ön soha nem lehet biztos párkapcsolatának szilárdságában, örökké tartásában, hiszen az előző – amiből a gyerekek származnak - is minden bizonnyal sziklaszilárdnak tűnt a maga idejében. Azaz a párkapcsolata sem ad pihenőt, nem védi meg Önt a versenyhelyzettől, a (többi nővel való) folyamatos versenyfutástól, akiket ha nem hagy le, párja máshoz fordul. Az első helyezetthez. (retorikai kérdések: ) Hiszen második helyezettel ki akarna együtt lenni? Aki nem teljesít, azt hogy is lehetne szeretni? Remélem, sikerült segítséget nyújtanom az elinduláshoz. Üdvözlettel, Simon Zoltán