A kérdés
Kedves Doktornő/ Doktorúr! 32 éves nő vagyok, szerencsésnek mondhatom magam mivel több, mint 10 éve élek kiegyensúlyozott, boldog, harmonikus párkapcsolatban. Az életemben viszont sajnos adódott egy olyan probléma, amit még a párom segítségével sem tudtam megoldani, ez pedig az, hogy nagyon nagyon nehezen barátkozok, ha még is sikerül valakivel egy viszonylagos jó kapcsolatot ápolnom, előbb utóbb megszakad. Ez a gond ez év nyarán tetőzött, mikor a körülöttem lévő emberekre kicsit irigykedve tekintettem, mert azt láttam itt a nyár mindenki megy valamerre, körülöttem lévő emberek (pl.: munkatársak) között szépen szövődnek a barátságok ( amit akkor is látok, ha nem akarom a legnépszerűbb közösségi oldalnak köszönhetően) én meg gubbasztok otthon. A párom sokban próbált segíteni, szerveztünk együtt programokat, de ettől sajnos még mindig nagyon hiányzott/ hiányzik egy olyan barátnő akivel „csajos” dolgokat csinálhatnánk, legyen az egy buli, vagy egy kávé némi kis beszélgetéssel vegyítve. Próbáltam új emberekkel felvenni a kapcsolatot, mivel elég visszahúzó vagyok, az internet adta lehetőségekkel próbálkoztam, annyi sikerrel, hogy jelenleg egy olyan barátnőm van, akivel néha napján összefutok, de ő eléggé elfoglalt, illetve sok problémával küzd, ezért nem tudunk annyira sűrűn találkozni. Ezen barátságban jól érzem magam, de szeretnék még több barátra találni és az emberi kapcsolataimat jobbá tenni. Eddigi életemre jellemző, hogy minden életszakaszomban volt egy úgymond jó barátnőm, akivel ide -oda elmentünk, de egy bizonyos idő elteltével, rossz szájízzel váltuk el egymástól, úgy, hogy többet szóba sem álltunk egymással. A legutóbbi egy 8 éves barátságom szakadt meg, mivel úgy éreztem, hogy az barátnőm folyamatosan kihasznál (velem kettesbe szervezett találkozókat valamilyen indokkal lemondta, így kb. 10 megbeszélt találkozózóból 2, ha összejött, valamint mikor másokkal is barátkoztam és összejött egy kis csapat – 3-4 fő, pl megbeszéltük, hogy elmegyünk többen szórakozni rögtön ráért, és mint utóbb megtudtam megpróbált kifúrni) és hazudik. Mikor hangot adtam annak, hogy ez szerintem nem korrekt és jó lenne ezt megbeszélni, csak támadás érkezett felőle és nem is beszélünk már egymással. A másik viszonylag nem rég történt „barátnővesztésem” esetén is hasonló helyzetbe kerültem. Kb. 1,5 -2 éve ismerkedtünk össze. Minden nagyon jó alakult, mert úgy tűnt sok hasonlóság van bennünk, sok közös programot csináltunk együtt. A problémák akkor kezdődtek, mikor esetleg én lemondtam egy programot( mert a pl. a párom beteg lett) , vagy jeleztem, hogy valamilyen okból nem jó az illető megsértődött, ez odáig fajult, hogy egyre ellenségesebb lett. Igyekeztem kideríteni, hogy mi lehet ennek az oka, de folyamatosan azt a választ kaptam, hogy nincs semmi gond. Az időteltével egyre jobban érezhető volt, hogy valami komolyabb dolog állhat a hátérben. Mivel nem kaptam választ, drasztikusan megszakítottam vele a kapcsolatot, ennek egyébként az is ok valot, hogy nem beszéltünk meg egymással a dolgainkat, a felém intézett levelei kb. az adott időjárással kapcsolatos észrevételeit tartalmazta. Ennek a végkifejlete az lett, hogy megkaptam a keresett választ. A problémája abból adódott, hogy én másokkal illetve egy olyan emberre is barátkozok, akit ő nem nagyon szívlel, és nem tetszett neki, hogy vele is találkozok és programokat is szervezünk. Ezen dologgal viszont nem tudtam sokat tenni, mert ez a másik ember számomra fontos és értékes ( ez egyébként elmondtam neki is, jelezve, hogy megértem, hogy nem szíveli, de ettől nekem ő még fontos része az éltemnek, és neki nem kell találkozniuk, barátkozniuk egymással). Az eltelt idő óta interneten voltak próbálkozásaim új barátok felkutatására, de nem jártam sok sikerrel, vagy nem voltunk életben szimpatikusak, vagy már kezdetében halt el a dolog. Egy – egy buli alkalmával volt hogy ugyan elbeszélgettem emberekkel, de folyamatosan úgy éreztem nem vagyok szimpatikus, érdekes és minek erőltessem. A kérdésem az lenne, hogy Ön mit tudna javasolni annak érdekében, hogy ezen a helyzeten változatni tudjak? Köszönettel: DitaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Dita, az emberi kapcsolatok bonyolultak, sajnos nincsenek univerzális, mindenre jó receptek, hogy mitől lesz az egyik ember szimpatikus a másiknak, mitől lesz gyümölcsöző és kölcsönösen vágyott egy kapcsolat. Amiket általánosságban tudok mondani, valószínűleg mind ismertek Ön előtt is: legyen kedves, érdeklődő, nyitott, keresse olyanok társaságát, akikkel van közös érdeklődési körük, hasonlóak bizonyos dolgokban, többek között abban is, mit várnak el egy barátságtól. Figyeljen oda a másikra és kommunikáljon őszintén, keresse meg az utat a másikhoz, feltérképezve, mi az, ami fontos neki, és tudassa a másikkal, Önnek mi számít igazán. Úgy gondolom azonban, általános tanácsokkal nem jut sokkal előbbre. Amit jó és fontos lenne megérteni, hogy Ön hogyan működik, milyenek a kapcsolatai, hogyan viselkedik, érez, gondolkodik. Mit jelent Önnek a barátság, barátnőség, hogyan képzeli el a jól működő kapcsolatot, hogyan kommunikálja ezt, kiket választ barátnőül, kikhez vonzódik jellemzően és milyen jellegzetes problémák alakulnak ki, mi az, amiben hatékonyan és jól tud működni és miben kevésbé? Kik vannak Ön körül, hogyan alakulnak mindennapjai, milyen szerepet szán egy vagy több barátnőnek? Mi hiányzik igazán, mire vágyik, mit tud adni egy barátságban? Levelében kevés derül ki Önről, így mindezekről nem tudok Önnel gondolkodni. Mélyen hiszem, hogy mindaz, ami velünk történik, amilyenek vagyunk, és amilyen problémáktól szenvedünk, nem a véletlen műve: egész életünk a megelőző története annak, ami egy adott időpillanatban létünket jellemzi. Valószínűleg az Ön személyiségének kialakulásában is adódtak olyan hatások, amelyek miatt nem csak most, de tulajdonképpen mindig is nehezen tartotta meg baráti kapcsolatait. Egy pszichológus a hozzá forduló esetében általában nem a mindenkire érvényest keresi, sokkal inkább azt kutatja, miben egyedi és különleges az, aki tanácsért, segítségért fordul hozzá. A dinamikus lélektan fontos alapvetése, hogy lelki életünk és viselkedésünk mozgatórugóinak egy része rejtett saját magunk elől is, a tudattalanba nyúlik. Egy önismereti folyamat során éppen ilyen kérdéseket lehet boncolgatni: miért működöm úgy, ahogy működöm? Miért történnek hasonló dolgok velem időről időre? Levelét olvasva az is felmerül bennem, hogy áll vajon az önbizalom kérdésével. Sokaknak probléma ez - ez önismereti folyamat során ez is növelhető, és az önmagáról alkotott tudás és mások jobb megértése nyomán minden bizonnyal hatékonyabban tudja kapcsolatait működtetni. Ha a helyzet nem érett meg arra, hogy felkeressen egy szakembert, javaslom, hogy érdeklődése mentén keressen a lélektan irodalmában olyan könyveket, amik segítik az emberi kapcsolatokban való jobb tájékozódásban és önismerete növelésben. A lelki egészség szempontjából nagyon fontos, hogy legyenek körülöttünk olyanok, akikre támaszkodhatunk, akik megértenek, hasonóak hozzánk, figyelnek ránk. Nagyon jó, hogy párkapcsolata stabil és boldog, de mindannyiunknak szükségünk van más kapcsolatokra is, a partner nem pótolhat minden más típusú kapcsolatot az életünkben. Sajnálom, hogy nem tudtam instant ötletekkel szolgálni, remélem azonban, hogy a levelem mégis segít gondolatait elindítani ebben a témában, mert nagyon is fontos kérdést vetett fel, és nem véletlenül vágyik barátnőkre, Önhöz hasonló társakra. Minden jót kívánva, üdvözlettel: Féderer Sára