Nehéz természetű kisfiú 2.

A kérdés

Kedves Eleonóra! Köszönöm szépen a válaszát. Én mégis leültem beszélni a szülőkkel, hogy problémásnak tartom a helyzetet, és hogy a kisfiú nehezen kezelhető. A szülők azt találták ki, hogy ha valami rosszat csinál, kiküldjük a szobából, és egyedül kell lennie. Sajnos olyan büntetés, mint tévéeltiltás vagy édességmegvonás nem játszható, mert a gyerekek nagyon ritkán néznek mesét(tévénk sincs, csak kivetítő) és ritkán kapnak édességet, így nem is igénylik nagyon. Örülnek, ha van, de nem sírnak, ha nincs. Meg vagyok zavarodva. Mire lenne szükség? Eltiltásra, büntetésre vagy elszeparálásra? Az anyuka nagyon kevés időt tölt a gyerekekkel, szinte semmit. Állandóan a számítógép előtt ül, dolgozik napi 12-14 órában, de még hétvégén is előtte ül. Hétvégéim elvileg szabadok, de az apuka elutazott pl. és az anyuka egyszeűen nem tudott mit kezdeni a gyerekekkel vasárnap, és megkért, hogy vigyem ki őket játszani a játszótérre, mert nem fognak tudni elaludni este. Ő soha nem jön el velünk sehova, ki se teszi a lábát a lakásból. Azzal magyarázza, hogy utálja ha süt a nap, és bent szeret lenni. Én nem kapcsolhatok be a gyerekeknek mesét, de ha csak anyával vannak otthon, mindig mesét néznek(a gyerekek mesélik nekem, hogy ezt és ezt nézhettek ma....). Az apuka sok időt tölt a gyerekekkel, ha hazajön hatkor a munkából, az első, hogy boldogan kérdi a gyerekeket, van-e kedvük biciklizni menni... Az anyukának emellett hetente 3-4x migrénje van, néha hány is, amit nem csodálok, de most mondjam meg neki, hogy talán ne üljön annyit a gép előtt és mozduljon ki néha? Tudom, hogy a megoldás az lenne, ha több időt töltene a gyerekekkel. Fáj, mikor azt mondja nekem, hogy a kisebbet itt hagyhatom(ő magában elmolyol), de a kisfiút vigyem magammal ki. Hogy mondhat ilyet egy anya? A gyerek nem hülye, még ha nem is teszi szóvá, szerintem biztos érzi, hogy anya nincs szívesen vele. Már ott tartok sajnos, hogy inkább a szabadnapomra is programokat szervezek, és elviszem magammal a gyerekeket, mert fáj látnom, hogy ott kérlelik az anyjukat, játsszon velük, de ő nem akar. Pedig annyira szerethetőek, olyan jól tudnak viselkedni, egyre jobban szót értek a kisfiúval is. Ha például csak kettesben megyek el vele valahova, akkor végtelenül szófogadó, érdeklődő, kíváncsi és izgatott. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha anyával kettesben csinálna valamit, ha ők együtt töltenének egy kis időt, a kisfiúval nem lenne probléma. Hogyan oldhatnám ezt meg anélkül, hogy bárkit is megsértenék? Köszönöm mégegyszer.