A kérdés
Kedves szakértő! 22 éves nő vagyok,egészségügyi szakdolgozó egy megyei kórházban.4 hónapja kezdtem el itt dolgozni,előtte iskolába jártam.Soha nem jöttem ki a lány/nő társaimmal,óvóda óta mentek a szokásos utálkozások,kiközösítések,igazi barátnőim sose voltak.Azt mondják,hogy egy karakán egyéniség vagyok,soha nem beszélek magamról,de mást örömmel végighallgatok bármikor. Most,a 4 hónap alatt egyáltalán nem érzem,hogy befogadtak volna a munkatársaim,sőt,vannak, akik a felettesemnek már ki is jelentették,hogy nem hajlandóak velem dolgozni,mert nem vagyok elég határozott,és nem oldok meg a napi feladatok közül még önállóan sok mindent. Pedig én mindent beleadok,figyelek,kérdezek,próbálkozom,de ezek szerint ez sem elég! Sose akartam sok nővel együtt dolgozni,és bármikor készen állok váltani is.Rengetek minden érdekel,de fogalmam sincs hová induljak,hol tudnám az amúgy valóban határozott és erős jellemem kamatoztatni,ahol nem kell feltétlenül ennyi nővel együttműködnöm.Mit tehetnék?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, a levelét olvasva az a benyomásom, hogy a legnehezebb az lehet, hogy a legjobb szándéka és tudása szerint mindent megtesz, hogy rendben menjenek a dolgai, és nem azt éri el, amit szeretne - nagyon nem. Én ezt nem értem, megvallom őszintén. Ez nem is lenne baj, mármint az, hogy én nem értem. A baj az, hogy Ön nem érti, hogy mi lehet az, ami ezt a sok konfliktust okozza egészen kicsi kora óta. Nekem nem is áll össze a kép: saját magát határozott jellemnek ismeri, de a munkatársainak pedig egyáltalán nem ez a képe Önről, hiszen éppen azt panaszolják, hogy nem elég határozott a munkájában. A kérdéséből azt olvasom ki, hogy annyira rossz ez a helyzet, hogy ott akarja hagyni a munkahelyét, talán a szakmáját is, hogy a nőkkel való konfliktusoktól megszabadulhasson. Megértem, de ezt mégsem tartom "elsőkörös" megoldásnak, mert ezt anélkül is megteheti, hogy a valódi okokat megértené, amivel kiteszi magát annak,hogy a körülményein változtat, de a probléma okain nem, és így esetleg cseberből vederbe kerül. Van néhány dolog, amit végig kellene gondolnia. A levele nem szól arról, hogy van-e tapasztalata férfiakkal való együttműködésben, együtt dolgozásban, barátkozásban. Ha az jól megy, akkor vajon a nőkkel való kapcsolatában miért érik kudarcok? Miben látja a különbséget? Ha viszont férfiakkal is nehézségebe ütközik, akkor általában lehet valami, ami a kapcsolatait akadályozza. Nem tudom, barátai vannak-e. Ha igen, őket és a családtagjait meg kellene kérdezni, hogy mi a véleményük a helyzetről. Mit gondolnak, van-e valami az Ön viselkedésében, ami a kialakult helyzethez hozzájárulhat? Van-e a jelenlegi kollégái közül olyan, akit meghívhatna mondjuk kávézni, és megkérdezhetné tőle, hogy tulajdonképpen mi az ő problémájuk, mi zavarja, akadályozza őket. Lehet, hogy ami erőfeszítést tesz, azzal nem az a probléma, hogy kevés, hanem hogy nem arra irányul, amit a munkatársak szeretnének. Önnek ebben az okkeresésben, önismereti folyamatban az említetteken kívül pszichológus is sokat segíthet. Ha mindezek után úgy dönt, hogy más szakma testhezállóbb, Önnek valóbb lenne, akkor már magabiztosabban indulhatna el a pályamódosítás felé, hiszen ezt a megértési folyamatot végigjárva már tudatában lesz annak, hogy mire kell odafigyelnie, min kell dolgoznia, min kell változtatnia (akár a körülményeiben, akár saját viselkedésében), hogy kellemesebb, kiegyensúlyozottabb, boldogítóbb legyen a helyzete. Ha már ott tart, hogy a mostani helyzetét érti, és új szakmát keres, abban a pályaválasztási tanácsadás is sokat segíthet (pl.:http://palyavalasztas.fpsz.hu/jelentkezes/). Üdvözlettel és sikert kívánva: Biró Eszter