A kérdés
Tisztelt pszichológus! 15 éves lány vagyok, nagyon félénk és csendes. Ez 11 éves koromban kezdődhetett mikor a nagymamám elhunyt, ami nagyon érzékenyen érintett. Őszintén szólva előtte is csendes voltam, de nem ennyire. A nagymamám halála után elzárkóztam a világtól. Sok barátomat ez miatt veszítettem el. Most megyek gimnáziumba és szeretném ha ez megváltozna. Szeretném önmagamat adni mindenkinek. Más embert mutatok a világnak mint aki valójában vagyok. Egyedül a legjobb barátomnak tudom önmagamat adni, akkor teljesen felszabadult vagyok, ki mondom amire gondolok, viccelődök. De ha valaki másról van szó akkor leblokkolok. Félek valami rosszat mondok aminek rossz következménye lehet. Ezért félek megszólalni. Ha meg mondok valamit akkor nagyon gyorsan beszélek és halkan. Pedig tudom, hogy nem ilyen vagyok. Egyébként nem vagyok megelégedve magammal. Nagyon csúnyának látom magam, folyton fogyókúrázok. Pedig sokan mondják szép vagyok és nagyon vékony. Önbizalomhiányom van. Mit csináljak?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező Szeretném megdicsérni a bátorságát, hogy írt az oldalra,, hogy gondolkodik önmagán, hogy szeretne változtatni. Több kiindulópont is lehetséges problémái rendezéséhez: 1. Van olyan környezet ( baráttal ), ahol meg tudja élni a felszabadultság érzetét, ami azt jelenti, hogy tudja, hogy ez hogyan néz ki, hogyan érez, gondolkodik ezekben a helyzetekben, ha ezeket még jobban tudatosítaná, akkor át tudná palántálni újabb helyzetekre is, hiszen már van egy ismerős minta. 2. Érzi, hogy az elhúzódó, fel nem dolgozott gyász ott motoszkál Önben és akár leállít olyan folyamatokat, melyek több örömhöz juttatnák. Nyugodtan beszélgessen erről , ha lehet a szüleivel, akár bevonhatja az iskola pszichológusát, vagy más közel álló embert, aki fogékony a szomorúságára, félelmeire. 3. Azt mondja, hogy nagyon szeretne megfelelni valakiknek, akik majd lemérik a mondatait, a teljesítményét. Sajnos nem tudunk megfelelni másoknak, mert túl sokan vannak, mindenki mást akar, ezért sokkal célszerűbb saját magunk felé megfelelni. Biztos vagyok benne, hogy lesz még néhány ember,akinek tetszeni fog a megnyilvánulása, ezt a kis kört érdemes egyre jobban erősíteni. 4. Hol vannak a szülei, velük milyen a kapcsolata, érdemes ezen is javítani és velük gyakorolni az önkifejezést, vagy olyan közegben, ahol biztonságban érzi magát. 5. Sajnos ebben a korban a legtöbb lány nincs megelégedve magával, ilyenkor "szét esik " a test, ez majd rendeződik, emiatt nincs értelme ezt a testet zsarolni, megvetni, mert később ez megbosszulja magát, sokkal jobb rendszeresen sportolni és úgy öltözködni, hogy elégedett legyen magával, a test meg majd 20 éves kora körül elnyeri végső alakját, kivéve, ha addigra nem tette tönkre, vigyázzon rá, csak egy van belőle. 6. A levélírás bátorságával,nyugodtan felkereshet pszichológust és átbeszélhetik ezeket a problémákat, kaphat támpontokat, hogyan küzdjön meg az irracionális gondolataival és felállíthatnak olyan célokat, melyek reálisak, örömmel szolgálnak. Kívánok sok erőt e lépéshez, semmiképpen se hátráljon meg, hiszen ezzel a meglévő tudatosságával nagyon gyorsan tud majd sikereket, fordulatokat elérni. Üdvözlettel Balázs Nelli