Mit csináljak?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, régóta vár válaszra a kérdése anélkül, hogy valamelyik kollégám elvállalta volna a válaszadást, és én sem könnyen vállalkozom rá.Valahogy nem derül ki a leveléből, hogy mi is a probléma lényege.Azt kiolvasom a leveléből, hogy haragszik az édesanyjára, de arra pici nyom sem szerepel, hogy vajon ennek mi a gyökere. Engem nagyon meglep - és akkor még finoman fogalmaztam -, hogy Önnek nem nyilvánvaló, hogy a családi kasszához hozzá kell járulni. Ez nem pszichológiai, hanem gazdasági kérdés (nyilván ezért sem akarózott a pszichológus kollégáknak véleményt nyilvánítaniuk): akármennyi az édesanyja nyugdíja, egy felnőtt embert nem kell eltartania, ha mégis megteszi, akár két hónapig is, azzal szívességet tesz, nem a kötelességét teljesíti. Másképp is fogalmazhatom a véleményemet: felnőtt és munkaképes embernek nem azért kell a családi kasszához hozzájárulnia, mert mondjuk a családja bevétele amúgy alacsony, hanem azért, mert eszik, áramot, vizet fogyaszt, stb. és az pénzbe kerül, és semmi ok nincs rá, hogy az ne saját maga fizesse meg. És az is nyilvánvaló, hogy az édesanyja nyugdíjából nem is jönnek ki ketten, hiszen a húgától és a barátjától is kapnak még havonta. Vajon miért van erre szükség? Gondolom ezekben a kérdésekben nem értenek egyet a családdal, aminek valószínűleg nem az az oka, hogy pontosan mi hány forintba kerül, hanem az, hogy nem azonosan gondolkodnak arról, hogy kinek mi a kötelessége a családban. Ebben volna jó előbbre lépni, azaz megbeszélni, hogy a a közös kiadásokból ki mennyit kell hogy vállaljon, hogy kinek mi a dolga pl. a háztartási munkákból (hogy senkire ne jusson aránytalanul sok), illetve meg kellene beszélniük azt is, hogy milyen dolgokban kellene még együttműködniük. Egyébként ha ez valamiért nem megy, akkor azt is megfontolhatja, hiszen felnőtt ember, hogy elköltözik a mamájától, mert ezzel a lépéssel egyszeriben feleslegessé válna minden ilyen egyeztetés. Amúgy is ez a fejlődés útja: felnőtt emberek függetlenné válnak a szülőktől, saját életet kezdenek. Ha viszont ez valamiért - éppen talán anyagi okok miatt - nem megy, akkor mégis muszáj felismernie, hogy bár a mamájának már nem volna ez kötelessége, de mégis sokat támogatja Önt azzal, hogy lakhatást ad Önnek. Nyilván lehetséges, hogy nem szépen, esetleg haragosan beszél Önnel, erre utal is a levelében. Ha ügyel arra, hogy milyen hangon, milyen stílusban beszél az édesanyjával, akkor persze meg is kérheti őt, hogy ő is tegye ugyanezt, viszont. Szóval a lényeg a kölcsönösségen van, azon, hogy ne csak azt nézze, hogy mit szeretne kapni, hanem azt is, hogy mit tehet mit adhat, hogy a helyzet javuljon, a feszültség csökkenjen, az együttműködés jobb legyen, a veszekedések pedig ritkábbak. Ezt kívánom Önnek, és a családjának is. Ha ebben indulatkezelési zavarok miatt nehézségei volnának, akkor kérjen szaksegítséget, a háziorvosa segít eljutni a megfelelő szakrendelésre. Üdvözlettel: Biró Eszter