A kérdés
Kedves Pszichológus! 19 éves lány vagyok, szüleimmel és két tesómmal élek. senkivel nem vagyok jóban. más rokonnal sem. nem beszélek velük. 16 éves voltam, mikor a szüleim válni akartak, ekkor apám nekem mondta el a párkapcsolati problémáit (anya nem tudta) és ez volt fordítva is. nem tudták hogy mindketten nekem panaszkodnak, nekem ez nagy teher volt. kiakartam őket békíteni, ez sikerült, de elvesztettem a bizalmukat, anyám azt mondta: "azt hittem az én pártomon állsz". Anyámmal mindig rosszba voltam, sokat vert is, és utál. én magányos vagyok, szeretetéhes, s ez hatással van az életemre. soha nem öleltek meg, soha! hiányzik a szeretet, a család, de mintha nem lenne! Mintha idegen lennék számukra! Azt gondoltam, kibékülök velük, de rájöttem ez lehetetlen, sosem fog menni. "Nincsenek szüleim" Űrt érzek magamban, hiányzik valami! Ezen hogyan tehetném túl magam, mindig boldogtalan maradok? Hogyan legyek teljes, ha nincs az Aki minden ember számára a legfontosabb: az Anya! vagy Apa!?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, nagyon nehezet kérdez. Sajnos az, hogy a szülei 16 éves korában ennyire bevonták a konfliktusaikba, nagy terhet rótt mindannyiukra. Sosem jó az, ha nem azok beszélik meg a problémáikat, akik abban benne vannak, hanem valaki kívülről segít - sajnos gyakran éppen a közvetítő issza meg a levét, túlterhelődik, vagy mindkét fél megharagszik rá. A Maga esetében még a válási szándék előtt is ott volt az anyukájával való rossz kapcsolat. Sajnos ezt az egész nehéz családi helyzetet Ön egyedül nem fogja tudni megoldani. Családterápia sokat segíthetne, de csak akkor, ha mindannyiuk közös akarata volna, hogy a családban létrehozzák vagy visszaállítják a harmóniát, és hogy ezért mindannyian akarnak és tudnak is dolgozni. Ha a szülei nem hajlanak erre a megoldásra (az is sokat segítene, ha otthon beszélgetnének egymással), akkor csak olyan megoldás jön szóba, amit Ön egyedül i s meg tud csinálni. Ez utóbbi esetben az a helyes, ha erősítené a saját függetlenségét, barátok közé járna, saját elfoglaltságokat keresne és találna, vagyis ha kevesebbet foglalkozna a család dolgaival, és többet a sajátjaival. Minden, ami Önt erősíti, az egyben a boldogsága irányába is hat. Nyilván eljön majd annak is az ideje, hogy teljesen felnövekedve, a szüleitől függetlenné válva, önálló legyen, ami segít majd Önnek abban, hogy a világot ne a szülei, hanem a párja, munkája, barátai, szabadidő programjai jelentsék. Azt hiszem - mert ez gyakran megtörténik - hogy ez egyben a szülő- gyerek kapcsolat megerősödésének is kedvez. Ha a gyerek már nincsen benne "nyakig" a szülők egymás közötti konfliktusaiban, és a szülőkkel való konfliktusokban, akkor gyakran sikerül a kapcsolat pozitív oldalait megerősíteni. Hátha igaz ez Magára is. Érdemes lehet pszichológus segítségét kérnie, hogy az önismerete növekedjen, és hogy minél jobban ki tudja jelölni, hogy mit is keres az életében, és hogy kissé nagyobb távolságtartással tudja szemlélni a szüleinek az életét és konfliktusait. Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
