Miért van ez?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Elolvasva levelét, az első gondolatom az volt, hogy ennek a családnak már hosszú évek óta nem lehet könnyű az élete, sok érzelem tornyosult benne. Először is a férje oldalán volt egy nagy vesztesség. Leveléből nem derül ki, hogy a volt feleség milyen körülmények között halt meg, továbbá, milyen volt addig a kapcsolatuk, milyen volt a férje kapcsolata a lányával? A haláleset után mi történt, volt-e a férjének segítsége? A másik vesztesség ami leveléből kiderült( ha ezt jól értem), hogy az Önök kapcsolata sem indult problémamentesen. Ugyanis a közös gyerek életéből hiányzott a férje az első négy évben. Akármi is történt, ez is kihatással lehet akár a mostani kapcsolódásokra is. Ha az Ön oldalát nézzük, akkor sem derül ki az, hogy Ön hogyan, milyen körülmények között vált el és utána mi történt a továbbiakban? Az sem derül ki, hogy Önnek milyen kapcsolata van a 16 éves nagylánnyal, ki a legidősebb gyerek a családban, a fiai hány évesek? Azért kérdezek ennyit, mert ezek mind nagyon fontosak ahhoz, hogy lássuk mi miatt viselkedik valaki így vagy úgy . Ezek a kérdések csak irányvonalat adnak a feltérképezéshez. Ha a családi dinamikát nézzük, általában az apák kevésbé szigorúak a lányaikkal, továbbá kamasz gyerekről van szó, aki leírása szerint igen nyersen, direkten fogalmaz. Ez biztosan fájdalmas is tud lenni az apának, aki hogy kikerülje a saját érzéseivel való találkozást és a folyamos konfrontálódást inkább kiszolgál, elhallgat, elvicceli a dolgokat. Az is eszembe jutott még, hogy a kivételezés adódhat akár egyfajta lelkiismeretfurdalásból is, hiszen félárva gyerekről van szó, lehet a háttérben egy erős sajnálat. Amit írok, csak hipotézisek, amik akkor fognak érvényt kapni, ha Önök is fel merik tennie egymásnak a kérdéseket, ha sikerül megérteni a másik szándékát. Tudom javasolni a mély beszélgetéseket, akár ezekből a régi időkből megmaradó érzelmek, gondolatok mentén is. Nagyon fontos lenne ÉN beszédet használni és elmondani, hogy mi bántja, mit tud javasolni, mi lehetne mindenkinek segítség? Az árgus szemmel való követés, felhánytorgatás, méricskélés ennek a családnak nagyon nem segít, csak eltávolít. Nagyon fontos a cél is, melyik gyereknek mire van szüksége, mitől fejlődik a legjobban, mire hogyan reagál, ugyanis minden gyerek más nevelést, odafigyelést, másfajta szeretetnyelvet kér. Ezekről is fontos lenne beszélni. A lényeg, hogy mindenki törekedjen arra hogy jobb hangulat legyen a családban. Ki mit tudna ehhez hozzátenni? Kit hogyan lehetne ebben megsegíteni? Talán ez az irányvonal több eredményt hoz. Kívánom, hogy sikerüljön egyensúlyt találni és őszintén beszélgetni. Üdvözlettel, Balázs Nelli