Miért sajnáltatják magukat az emberek a tettek helyet?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Érdeklődő! Különbözőek vagyunk, és különbözőek a betegségeink is. Vannak, akik Önhöz hasonlóan betegségükkel meg tudnak küzdeni. Képesek arra, hogy mozgósítsák erőforrásaikat, észrevegyék a környezetük által biztosított lehetőségeket, megtalálják helyüket a munka világában, teljes életet éljenek. Minden tiszteletem az övék. Mások viszont, talán mert több nehézséggel találkoztak, vagy rosszabb állapotba kerültek, alkalmilag vagy tartósan képtelenek erre. Kérem, legyen türelmesebb, elfogadóbb embertársaival. A segélyből élés, már csak alacsony mértéke miatt sem olyan alternatíva, amit jókedvükből, önként választanak az emberek. (Tudom, hogy vannak, akik visszaélnek ezzel a lehetőséggel, van be nem vallott jövedelmük is, de most Ön sem ezek miatt van felháborodva.) Talán akkor, ha valaki begipszelt lábbal fekszik, jobban el tudja fogadni, hogy átmenetileg segítségre szorul. Feltételezem, egy hasi műtét után sem küldené dolgozni a lábadozót. Nos, pszichés állapota, mentális betegsége miatt is lehet valaki olyan rossz helyzetben, ami – jó esetben csak átmenetileg – lehetetlenné teszi a munkavégzést. Az, ha eközben a környezetétől nem támogatást kap, hanem elégedetlenséget, megvetést tapasztal, csak nehezíti a gyógyulását. Az egyén betegségének súlyossága, képességei, lakóhelye és sok egyéb tényező is hatással lehet a munkalehetőségek megtalálására, megtartására. Nem szép gondolat selyemzsinórt kínálni az amúgy is nehézséggel küzdőknek. Kívánom, hogy továbbra is tudjon élni a munka által nyújtott örömökkel, sikerekkel, és közben próbáljon meg kicsit megértőbben viszonyulni környezetének tagjaihoz! Dr. Rostás Rita