Search a listing

Miért nem értem el a saját magam által kitűzött céljaimat??

Poór Dóra
Poór Dóra 2021. április 6.

A kérdés

T. szakértő! 28 éves vagyok, azt vettem észra, hogy az életem során csak azokat a célokat, irányokat tudtam sikerrel venni, amiben mások irányítottak engem, a családom, anyukám ötlete volt, ő áldását adta rá. A családom nyomott hátulról tanulmányaimban egészen a diplomámig, ha problémám volt ők segítettek megoldani, nem jó az önálló probléma megoldó stratégiám. Kamasz korom óta szerettem volna jogosítványt, de nem engedték, csak 24 éves koromra, de akkor is belebuktam a dologba, túl ügyetlen voltam hozzá. A német nyelvvizsgám sikerült, azt a szüleim hajtották, és ők taníttak. A saját finanszírozású angol nem lett meg, nem tanultam meg más nyelvet se, amit szerettem volna, nem írtam meg a saját regényem, csak elkezdtem, nem lettem sikeres vállalkozó sem, azt is ellenezték. Tényleg a családom jobban ismerne, mint én saját magam, és ezért jönnek be az ő ötleteik? Vagy arra van szükségem, hogy valaki toljon hátulról? Vagy félek, hogy kikapnék érte, ha a saját utamat járom? Köszönöm széepen

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy megosztotta kérdését ezen az oldalon. Nagy lépést tett ezzel, hiszen nem könnyű beismerni, hogy kudarcaink hátterében esetleg a saját problémakezelésünk, bizonytalanságunk áll. Amiről ír, sajnos generációs probléma. Ön nagyjából a Y és Z generáció határán született. Az Ön szülei feltehetően X generációsok, akik megszokták, hogy kemény és kitartó munkával érik el a sikereiket. Megtanultak küzdeni, lemondani dolgokról, hogy esetleg más, nagyobb sikereket elérjenek. Ezen szülők jó része azonban megpróbálja csupa jó szándékból a gyermekét megkímélni, segíteni addig, amíg erejük és anyagi lehetőségeik engedik. Megmondják mi a jó, kinek mit kell tennie. Meg szeretnék kímélni a gyermekieket a negatív élményektől, a fájdalmas tapasztalatoktól azzal, hogy megoldják helyettük a feladataikat, problémáikat, mindezt természetesen csupa szeretetből. Őket szokás helikopter-szülőnek nevezni, hiszen folyamatosan az utódjuk felett köröznek, ellenőriznek és beavatkoznak, ha úgy érzik. Ezzel azonban egyrészt a passzivitás irányába tolják a fiatalt, másrészt beindul egy tanulási folyamat, amelyet tanult tehetetlenségnek nevezünk. Azaz ha valaki úgy érzi, nincs befolyása a dolgainak az alakulására, egy idő után már meg sem próbál tenni a számára kellemetlen események ellen sem. Hosszútávon pedig koruk alapján felnőtt személyek ragadnak benne a gyermekszerepben, és éretlen személyiségként, céltalanul, szorongva élik az életüket. Önbizalmuk, önbecsülésük alacsony, nem reális az önképük és a veszteségekkel, frusztrációkkal nehezen birkóznak meg. A szülők pedig igazolva látják viselkedésüket, és ezzel még inkább megerősödik ez a fajta túlzott bevonódás a fiatal életébe. A változtatás képessége mindenkiben benne van, és Ön már elkezdte a megoldási lehetőségeket keresni, hiszen végiggondolta az eddigi életét, a tanulmányait! Amennyiben úgy dönt, hogy szakemberhez fordul, ő tud segíteni saját maga ítéletmentes elfogadásában, az erőforrásai, képességei feltárásában és az Ön számára fontos célok megfogalmazásában. Ebben egyéni vagy akár csoportos önismereti foglalkozás is nagyon sokat segíthet. Sok sikert kívánok mindehhez! Üdvözlettel, Poór Dóra

Kiemelt szakemberek a témában

Heti válogatás e-mailben

Minden héten elküldjük a legújabb szakértői válaszokat és cikkeket. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.

Megerősítő levelet küldünk; a feliratkozás csak a benne lévő linkre kattintva lesz érvényes. Adatkezelési tájékoztató