Miért ennyire előítélesek az emberek?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Böbe! Első olvasásra elméleti jellegűnek tűnik a felvetése, előítéletről, anyaságról, gyermektelenségről. Második olvasásra azonban kiérezhető belőle a keserűsége és neheztelése. Egyetértek, nem volna szabad ítélkezni, mert senki sem tudhatja, mi is van egy nő gyermektelensége mögött. Igen, van, hogy nem vállalHAT valaki gyermeket, és az akadály sok egyéb mellett éppen az adott nő felelősségérzete is lehet: például nem érzi megfelelőnek az érzelmi vagy anyagi körülményeit, és nem akarja kitenni a leendő gyermekét annak, hogy megfosztottságban kelljen élnie. Arra szeretnék utalni, hogy számomra nem csak az elfogadható, ha egy nő nem TUD, hanem az is, ha bizonyos megfontolások miatt nem AKAR gyermeket szülni, és azt hiszem, hogy ez a magánéletnek olyan területe, amit senkinek sem volna szabad kívülről megítélni. Ám tényleg sok ember van, akiknek nem tűnik fel, hogy ha nincs "jogosultságuk" véleményt alkotni, mert nincs közük az adott dologhoz, vagy nincs elég információjuk sem, nem tudnak belehelyezkedni annak az élethelyzetébe, akinek nem lett gyermeke. Ha nem is nagyon szimpatikus dolog az előítéletesség, a túlságosan elhamarkodott és felületes véleményalkotás, ezen nem tud sokat változtatni, társadalmi szinten semmiképpen sem. Mások (igazságtalan) véleménye ellen a legjobb védelem az, ha a gyermektelenségben érintett asszony (Ön, vagy akiről a levele szól) tudatosítja magában, hogy miért is alakult így az élete, vagy miért alakította így, és ennek a tudásnak az öntudatával pergeti le magáról azokat a véleményeket, amelyeket nem kell komolyan venni. Sajnos sok ember idegenkedik és ítélkezik azokról a sorsortól, emberekről, amik, akik a saját sorsuktól, személyiségüktől különböznek, ezt mostanában erősen érezhetjük. Valamelyest változtathat ezen, ha beszélünk a valódi emberi sorsokról, amelyek a gyermektelenség mögött lehetnek, vannak, hogy a tudatlanoknak esélye legyen megérteni, hogy hogy is van ez valójában. Sajnos azt nem értem pontosan, hogy a levele utolsó mondataiban milyen természetű álságosságra és hazugságra céloz, így arra - bár szeretnék - nem tudok érdemben reagálni.