Merre tovább

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, engem nagyon meglep a leveléből az, hogy mert a szülei rosszallják a tárkeresést, ezért ritkán találkozik a barátjával. Ebből arra gondolok, hogy ha részben ellenkezik is, hogy a szülei gyerekként kezeljék, de mégis azonosul is a gyerek szereppel: egy ilyen fontos felnőtt dologban engedelmeskedik a szülői "tiltásnak". Az a benyomásom tehát, hogy itt két, problémáról van szó, amelyek egymást is befolyásolják: a szüleivel való igen szoros (talán függő?) kapcsolata, a másik meg a párkapcsolata, amivel kapcsolatban még nem tudja, hogy az mennyire tekinthető stabilnak. Ha keveset találkoznak a barátjával, akkor sajnos tényleg nehéz döntenie. Az a javaslatom, hogy a kétségeiről, vágyairól, elképzeléseiről beszélgessenek a barátjával. Érdemes lehet egy pszichológust is felkeresnie, aki segít abban, hogy a saját véleményét a szülei véleményétől viszonylag függetlenül is megvizsgálhassa, és a döntésében az indokolt mértékben vegye figyelembe a szülei vélekedését. Az is elképzelhető, hogy jó volna (a barátjával való kapcsolattól függetlenül is) a szüleitől függetlenebbé válni, önállóbban élni. Erről pedig a szüleivel volna jó higgadtan, felnőtt módjára beszélgetnie. Nyilván sokat segítenek Önnek a szülei, és a közös életvitel anyagilag is előnyös. Ez egyértelműen maga után vonja azt is, hogy a szülei jobban belelátnak, és így jobban beleszólnak az Ön mindennapjaiba. Arra érdemes törekednie, hogy a mindennapjainak a feladatait döntően egyedül tudja megoldani, és akkor joggal kérheti a szüleit arra, hogy engedjék felnőttként élni. Ez azt is jelenti, hogy többet lehetne együtt a barátjával, hogy alaposabban megismerhessék egymást, és például kitalálhassák az összeköltözésnek olyan módját, ahol ha minden jól megy, boldogan élhetnek, de ha valahogy mégsem válik be, amit elképzeltek, és amit remélnek, akkor külön is képesek lesznek folytatni az életüket. És igen, mindez bizonyos kockázattal jár, hiszen egy kapcsolat jövőjébe nem lehet belelátni, és igaza van, ha két gyermekes anyaként megfontoltan akar dönteni. Én mégis azt gondolom, hogy bár egy érett felnőttnek tényleg nem szabad esztelenül dönetnie, de mégis, bizonyos mértékű kockázatot vállalni kell, amikor az élet fordulópontjához érkezünk. Önnek most azt kell megítélnie, hogy a barátjával való összeköltözés lehetőségének bizonytalansága vállalható mértékű kockázat-e (ezen pl. az értem, hogy az esetleges sikertelenség esetén mi történne Önnel, Önökkel, volna-e hova költözni, hogyan tudná megőrizni érzelmi egyensúlyát stb.), vagy sem. Üdvözlettel: Biró Eszter