A kérdés
Párkapcsolatban élek, egy kis gyermekkel 6 éve. A Párom/Vőlegényem személyiségével van gondom, amit bár próbálok, nem tudok elfogadni. Szeretem őt, és nem szeretném otthagyni, márcsak a gyerek miatt sem. Már beszélgettem vele erről, de ő nem tud megváltozni. Nagyon mások vagyunk. Sok a nézeteltérés. Amikor vitázunk, vagy lehord valami szerintem apróságért, mindig a lelkemre veszem, és gyomorgörcsöm van. Ő nem romantikus, nem mutatja ki az érzéseit, ezért távol érzem magam Tőle. Ha ezt szóvá teszem neki, ő csak legyint, és annyit mond, ne legyek már ennyire érzékeny, ő szeret, nyugodjak meg. De én nem tudok megnyugodni. Én hozzáteszem túlságosan érzékeny vagyok. Komolyan gondolkodom azon, hogy inkább egy külön élet, egyedül nyugodtabb lenne, pedig alapjába véve Neki mindene a gyerek, és anyagilag is jól élünk, és tudom soha nem hagyna el. Van még jövője ennek a kapcsolatnak, tud egy pszichológus nekem abban segíteni, hogy ezeket jobban elfogadjam, és ne legyen "gyomorgörcsöm", együtt tudjak ezzel élni? Válaszát előre is köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! Ez sokkal bonyolultabb annál, minthogy egy levélben leírható legyen, főképp mert párbeszédet kíván. Szereti a párját, de nem tudja elfogadni? Mit jelent Önnek társat szeretni? Ön mit visz bele a kapcsolatba? Mit vár el a másiktól a kapcsolatban? Szülöi minőségben ki mennyire elégedett szerepével? Hogyan oszlik meg? Csak a partneri kapcsolatban jönnek elő a problémák, vagy szülőként is? Akarnak-e közelebb kerülni egymáshoz? Akarnak-e megtanulni egymás mellett élni békében? Mindezt nem tudja egy válaszlevél olvasásával megoldani. Erőt, energiát, munkát kell beletenni a kapcsolatba ahhoz, hogy a működni tudjon. Van-e rá igény? Ha igen, vágjanak bele. Keressenek fel egy szakembert, aki Önöknek segíthet ebben. Ha párja ebben nem partner, Ön keressen fel olyan szakembert, aki segít Önnek a változásban. Az Ön változása ami valószínűsíthetően a környezetében is változást fog előidézeni. Üdvözlettel, Jeges C. Eleonóra