kompromisszumkeresés

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, nem tudom, mert nem írta meg, hogy milyen célból készült az a pszichiátriai vélemény, amit említ, és mi áll még benne azon kívül, amit idézett. Az ön által kiválasztott témakör a "személyiségzavarok" volt, de amit a véleményből idéz, az nem utal semmiféle betegségre, és személyiségzavarra sem, ez nem is egy orvosi diagnózis (bár lehet, hogy a szakvélemény egyéb részei megalapoznak valamilyen diagnózist). Rengeteg ember él körülöttünk, aki nem szívesen köt kompromisszumot, és önérvényesítő módon éli az életét. Még azt is lehet mondani, hogy ezek nem is negatív tulajdonságok - azaz a konkrét szituációtól függ, hogy negatív vagy pozitív tulajdonságok-e ezek. Azért időzök ennél a kérdésnél ilyen sokáig, mert az az érzésem, hogy nem csak kommunikációs kérdésről van szó. Sajnos a külön vált szülők gyakran nehezen ismerik el egymást megfelelő, jó, elfogadtató szülőnek, és szülői kapcsolatukat beárnyékolja a párkapcsolatban esett sok sérelem (attól, hogy valaki házastársnak "nem vált be" - elnézést kérek a kifejezésért, nem szó szerint értem -, szülőként még lehet tökéletesen megfelelő, szeretetteljes és talpraesett). Ha itt is szó van ilyesmiről is, akkor az a tanácsom, hogy ezt a két területet fejben, lélekben, érzelmekben el kell egymástól különítenie az apának, hogy higgadtan és tiszta fejjel tudjon gondolkodni a lehetőségein. A legfontosabb kommunikációs alapállás szerintem a másik ember szempontjainak a figyelembe vétele, teljesítményének, és szülői jó szándékának elismerése, illetve annak a saját szándéknak a kifejezése, hogy nem akar a másik szülőnek (jelen esetben az anyának) keresztbe tenni, a gyereket tőle érzelmileg elcsábítani, stb. Nagyon nyilvánvalóan tudatában kell lenni annak, hogy a gyereknek két szülőre van szüksége, apára és anyára, és egyik a másikat nem helyettesítheti Még akkor sem, ha az anya esetleg ténylegesen valamilyen személyiségzavarral küzd. Ha az apa eredményt szeretne elérni, akkor érdemes azt is végiggondolnia, hogy mikor volna az anyának is előnyös, hogy a kisgyerek apánál legyen (mondjuk azon a napon, amikor sokáig dolgozik, vagy tanfolyamra jár, stb.), és ezt felajánlania. Mert akkor KÖZÖS érdek is lehetne a láthatás kiterjesztése. Egyébként pontosan az ilyen helyzetek kezelésére (is) alkalmas a párkapcsolati mediáció, ahol külső személy segít a szempontok és érdekek egyeztetésében, közös megoldás, megegyezés megtalálásában. A javaslatom is ez, egyeztetni, ha kell, külső szakember bevonásával. Az apa persze hivatalos úton is utánamehet apai jogainak, pereskedhet is több láthatásért, vagy a bíróság által megítélt láthatás érvényesítéséért de én ezt utolsó utáni lépésként tekintem, mert a pereskedés sokszor még ki is élezi az ellentéteket és feszültségeket. A türelem, a tisztelet, a jó szándék, a másik ember szempontjainak a figyelembe vétele, a megegyezésre törekvés sokszor segít. Ám kétségtelen, hogy ehhez két ember kell. De a folyamat elindításához az egyik fél jól és érthetően kifejezett békés jó szándéka is elég lehet, annak kifejezése, hogy az apa nem anyja helyett anyja akar lenni a kicsinek, hanem az apaságát szeretné a saját és a kisfiú érdekében a maga teljességében átélni. Üdvözlettel: Biró Eszter