A kérdés
Tisztelt doktor úr, doktor nő! Azzal a problémával fordulok Önhöz, mert úgy érzem, hogy 24 évesen a kiégés tüneteit tapasztalom magamon. Debrecenben tanulok, a tanító képzőn, de nem ez az amit igazán szeretnék csinálni. A párkapcsolatomat illetően, csak annyit hogy nagyon bonyolult, és szövevényes.(Ezt nem tudom most így elmondani, de a barátom 27 évesen idült alkoholista...) 2 éve jöttünk megint össze, és azóta azt tapasztalom magamon, hogy teljesen elzárkózok a külvilágtól, nem érdekel semmi, több barátommal megszakítottam a kapcsolatot. ( régen én voltam a társaság lelke, ma már az se érdekel, ha egyedül vagyok). Teljesen megváltoztam. A legjobb barátnőm pszichológus, már több éve próbál segíteni, de úgy érzem nem tud. Már fontolgatom, hogy segítséget kérek debrecenben a Kenézi kórházban egy szakembertől, de nehéz az 1. lépést megtenni, mert túl zárkózott vagyok. A barátommal kapcsolatban is próbáltam már segítséget kérni, de az nem ilyen 1szerű. Több ilyen hullámvölgy volt már az életemben, amit mindig magam próbáltam megoldani, de úgy érzem ha így haladok tovább, teljes izoláció lesz a vége ennek. Előre is köszönöm a segítségét! Tisztelettel: egy kétségbeesett lányA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Judit, mindenki életében vannak időnként elakadások, hullámvölgyek. Nincs könnyű helyzetben, hiszen két olyan igazán fontos terület is van jelenleg az életében, ahol kétségekkel küzd, vagy akár fogalmazhatunk úgy is, nehézségeket, problémákat tapasztal. A tanulmányok, pályaválasztás, szakmaszerzés kiemelten fontos terület a fiatalkorban. A felnövekedés és a társadalomba tagozódás fontos eleme, kivé válok, ki vagyok, melynek fontos összetevője a foglalkozásunk is. Nem írt erről bővebben, váltani készül-e vagy még csak annyit fogalmazott meg magában, hogy ez így nem jó, mindenesetre önmagában ehhez elkélhet egy szakember segítsége, hiszen fontos életvezetési kérdésben sokszor nagyon nagy segítséget jelent, ha valakivel megbeszélhetjük ezeket a dolgokat. Egyes egyetemeken, főiskolákon működnek diáktanácsadók, ahol igen gyakran felmerülő kérdések ezek, nem ismeretlenek a szakemberek számára. A párkapcsolat kérdésében, ahogy Önben is felmerült, talán szintén szükséges lehet segítséget kérni és kapni. Alkoholista társsal élni nagyon bonyolult lélektani helyzetet eredményez, rengeteg kavargó érzéssel, dühvel, csalódottsággal, magánnyal, aggodalommal, szorongással, sok-sok stresszel, esetleg sorozatos konfliktusokkal, tehetetlenségérzéssel. A kívülállók sokszor nem is értik az egészet, így egyre jobban elzárkózik az ember a kapcsolatoktól, ahogy Ön is írja, izolálódik. Hogy ez mennyiben a párkapcsolatának következménye, vagy esetleg más tényezők is közrejátszottak ebben a folyamatban, nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy a kiegyensúlyozott, boldog élethez kölcsönösségen alapuló, érzelemteli, támogató emberi kapcsolatokra van szükségünk. Biztatom hát: ha úgy érzi, itt az ideje segítséget kérni, mert nehezen lát már ki a helyzetből, vagy nem tudja, merre is induljon, keressen fel egy Ön számára szimpatikus szakembert. Talán a pszichológus barátnő is segíthet, merre érdemes indulnia - ha ő maga a barátság okán nem is tud segíteni szakemberként, az első lépések megtételéhez talán tud hasznos információkkal szolgálni. Higgye el, bár a változás, változtatás sokszor valóban nem könnyű, ha elindulunk ezen az úton, az nagyon sok erőt tud adni. A legjobbakat kívánom Önnek! Üdvözlettel: Féderer SáraKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
