A kérdés
Kedves Szakértő, Mivel jó ideje egyedül élek (előző kérdésem: önszabotázs, vagy valami más?) vannak napok, amikor társat képzelek magam mellé, néhány percig, néhány óráig és olyankor gondolatban ugy kezelem, beszélgetek vele, mintha valódi társ lenne és kis mértékben az érintés, pld ölelés érzését kismértékben átélnem. Ehhez nem mindig van energiám, de tény, hogy ilyenkor képes vagyok a képzeletbeli társ (és egyben önmagam felé) olyan szeretet érzést adni, ami amúgy nincs jelen az életemben. Ettöl persze jobban szoktam érezni magamat, segit abban, hogy szeretetet érezzek. Sajnos valós személyek felé nem tudok ílyen szeretettel fordulni, így kapni sem szoktam, és nagyon kevés az az ember akit képes vagyok szeretettel megölelni, érinteni- A családi, szülöi, testvéri környezetemben sem szokás az ölelés, pusziszkodás, jellemzöb a távolság tartása. (kivéve a kisgyermekkort, pld unokák). Gondolom ez hiánypotlás a részemről és remélem nem ártok ezzel. Mit gondol?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, ahogy a kollégám is írta az előző kérdésére válaszul, hogy ha tudott 10 évet együtt élni valakivel, akkor nyilván erre mind az igény, mind a képesség megvan Önben. Vagyis nem ezek hiánya miatt él egyedül. A leveléből nem derül ki, hogy valójában miért. Ez a mostani levele is mély magányosságról, és nagy vágyakozásról tanúskodik. nem tudom, hallott-e róla, hogy sportolók olimpiai felkészítésében szoktak olyan pszichológiai módszereket alkalmazni, amelyben a képzeletet hívják segítségül a teljesítmény javítására. vagyis az, hogy Ön képzeletben beszélget, ölel, szeret, nem hogy nem ártalmas, hanem éppen ellenkezőleg, mert elevenen megjeleníti azt, amit a valóságban is szeretne elérni. Csakhogy ahogy a sportolók sem a tényleges edzés helyett kapják a képzeleti felkészítést, úgy Önnek sem elég képzeletben lejátszania azt, amire a való éleben vágyik. Nem tudom, mi a gátja az érzelmei kifejezésének, de pont amiatt, hogy ilyen képzeleti tevékenységre képes, én azt gondolom, hogy ezeket az akadályokat enyhíteni, vagy megszüntetni egyáltalán nem lehetetlen. A javaslatom tehát az, hogy keressen magának társaságot. Nézzen körül az interneten, milyen programok vannak, milyen klubok, milyen szabadidős tevékenységek elérhetőek. A közös tevékenység átsegítheti az emberi érintkezés első nehézségein.A társkeresés sem korhatáros, szerencsére (pl. http://www.kezcsok.hu/) !! És/Vagy kereshet önkéntes munkát, olyat, amiben nem közvetlenül kellene emberekkel foglalkoznia (pl, nem javasolnék betegápoló tevékenységet pl), de olyat, amivel emberi közösségek értelmes tevékenységéhez kapcsolódhatna. Nézzen például itt körül: http://www.onkentes.hu/lehetoseg/friss. Egyébként azt a lehetőséget is figyelmébe ajánlom (talán nem a fentiek helyett, hanem mellett), hogy keressen fel pszichológust, hogy kiderítse, mi is a gát, ami visszatartja attól, amire annyira vágyik, és amit csak fantáziában tud most megjeleníteni, hogy képes legyen valóra váltani, amiről álmodozik. Önben szerintem van erre kapacitás, "csak" cselekednei kell. Üdvözlettel: Biró Eszter