A kérdés
Párt szeretnék találni, de szeretek egyedül lenni és a munkával töltőt hét után senkivel nincs kedvem találkozni. Szívesen kimozdulók a falúból hogy megnézzek egy kiállítást, vagy sétáljak egy tó körül, de gondot okoz az, hogy a faluból elmenjek máshová azért, hogy valakivel találkozzam. Csak szükség esetén megyek találkozóra, ami lehet orvosi, hivatalos ügy, de hogy randevú? Attól is félek, hogy azért sem érdemes másfelé társat keresni, mert én a jelenlegi lakóhelyemen akarok élni és hogy várhatnám el mástól, hogy feladva a saját otthonát hozzám jöjjön. Párt szeretnék, akivel megoszthatnám a gondolataimat, akivel akár néma csendben is együtt sétálhatnák egy tó körül, akivel megtudnám beszélni az érzéseim és akivel össze bújhatnák. Szeretek egyedül lenni és az utcán még nem jött szembe az akit a sors nekem szánt és én nem tudom, hogy miként találjak párt és ez nagyon nehéz teher nekemA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, annyira szomorú és lemondó, reménytelen a levele hangja, hogy ha személyesen beszélgetnénk, akkor - azt hiszem - mindjárt visszakérdeznék, hogy egyébként milyen a hangulata, jól alszik-e, változott-e az étvágya mostanában, vannak-e olyan tevékenységek, amelyek kifejezetten örömet okoznak, stb. Azért kérdezném mindezeket, hogy megtudjam, hogy a lehangoltsága kiterjed-e az élet egyéb területeire is, vagy "csak" a párkapcsolati életét látja ilyen reménytelennek. Mivel a levele azonban kifejezetten a pártalálás nehézségeiről szól, így azért reménykedve feltételezem, hogy általában véve jól van (ha tévednék, akkor azért foglalkozni kellene azzal is, hogy más területeken hogyan válhat a élete tartalmasabbá), és visszatérek a pártalálás kérdéseire. Introvertáltként nehezebb párt találni persze, hiszen ha valaki introvertáltként kerüli azokat a helyzeteket, ahol sok ember volna együtt, akkor nyilván nehéz azzal az eggyel is megismerkedni, akivel sétálni, kiállítást nézni, összebújni lehet. De gondoljon arra, hogy vannak hasonló introvertáltak a világban, akik olyasféle introvertált, csendes párt keresnek szintén, mint Ön, és kételkednek szintén, hogy lehetséges-e ez. Azt kell mondjam Önnek azonban - és ezt nyilván tudja is-, hogy annak van legkisebb valószínűsége, hogy megtalálja úgy a szerelem, hogy nem mozdul ki, nem ismerkedik, nem randevúzik.... Ha van is az emberi találkozásokban sorsszerűség, azért a sorsnak csak elébe kell menni. Talán ismeri a viccet, amelyben egy ember imádkozik a lottó ötösért. Imádkozik, imádkozik, heteken, hónapokon át, kitartóan, de sehol semmiféle nyeremény. Egyre inkább sürgeti az Urat imáiban, hogy mi lesz már, hol van a kitartó imádkozás jutalma, mígnem az Úr leszól neki a mennyekből: "Fiam, azért egy lottószelvényt csak kitölthetnél!". Szóval, viccen kívül: keresse az ismerkedés lehetőségeit. Az Ön által elérhető helyeken, a legközelebbi város(ok)ban nézzen körül, milyen kulturális események, szórakozóhelyek vannak. Milyen klubok, szabadidős elfoglaltságok. Lehet-e az Ön környezetében önkéntes munkát végezni valahol, ami szintén összehozhatná emberekkel. És ott vannak az internetes társkeresők is, amelyek arra valók, azok számára, akik bölcsen használják, hogy közelebb hozzák egymáshoz azokat az embereket, akik sosem értesülnének egymás létezéséről az internet segítsége nélkül. Hogy hol lenne későbbi lakhelye, otthona, szerintem azzal most nem kell foglalkozni, hiszen jelenleg van otthona, és a majd lesz párkapcsolata is, akkor merül majd fel ismét a "hol éljünk" kérdése. Ne elégedjen meg azzal a sovány reménnyel, hogy leendő barátok, leendő párkapcsolati partnere majd az utcán szembejönnek Önnel, mert ha jönnek is, hogy fogja őket megismerni, felismerni? Tudom, hogy introvertált embernek nehéz társaságot keresnie, de ha nem akar továbbra is ennyire egyedül lenni, akkor a keresés nehézségét, terhét, kényelmetlenségét mégiscsak fel kell vállalnia. Úgy tűnik, jelenleg ez az életfeladata, amit önmagáért megtehet, és talán meg is kell tennie. Üdvözlettel: Biró Eszter