Hol telepedjünk le?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Levelének több része is van. Az egyik, hogy kötődik az eredeti családjához és szeretne közel lenni hozzájuk. Ezt nagyon jónak tartom. Azt látom, hogy azok a fiatal szülők, akik mögött van támogatottság, persze olyan amit szívesen el is fogadnak, sokkal jobban érzik magukat, kevésbé fáradtak, nagyobb az önbizalmuk és a párkapcsolatuk is jobban tud fejlődni, hiszen van aki levegye vállukról a terhet. A jó szülő-gyerek kapcsolat minden időszakban tartogat valami újat és támogatót. Kár ezzel nem élni. Nem beszélve arról, hogy az unokák is csak jól járnak az odaadó nagyszülőkkel. Persze, hogy ki mennyit és mikor használ ebből a kapcsolódásból az nagyon változó és rengeteg tényezőtől függ és mindenre van példa. Arra is, hogy valaki képes nagy távolságokat áthidalni és aktív kapcsolatot fenntartani és valaki pedig ugyanabban a városban sem látogatja meg egymást nem is tud a másik érzéseiről-gondolatairól. Azt kell mondjam, ez nem távolság kérdés, habár a közelség biztosan segít és könnyít a kapcsolat fenntartásában. Nyilván család csak egy van, barátokat viszont életünk során sokszor tudunk szerezni. Bárhol vagyunk a világban, mindig van lehetőség új emberek megismerésére. A legtöbb helyen vannak baba-mama klubok, játszóterek, melyek jó lehetőséget adnak. Szóval válaszolva levele egyik témájára, hogy hogyan is tartsa fenn ezt a kapcsolatot, azt kell mondjam több alternatívája is van, akár költözés nélkül is.Néha átmegy hosszabb időre a szüleihez, néha áthívja magához, rendszeresít olyan napokat, amikor közösen csinálnak valamit és ez vonatkozik a barátkora is. Ha pedig elmarad a segítség, mindig össze lehet fogni más anyukákkal, lehet keresni olyan idősebb embert, aki szívesen játszik kisgyerekekkel. Nagyon jó lenne átnézni, hogy vajon mitől érzi magát életuntnak, mitől szorong, kicsi a valószínűsége, hogy ez csak a különválásból adódik, ha pedig igen, akkor azt úgysem lehet fizikai közelséggel megoldani, hanem inkább a leválással érdemes dolgozni. A másik téma a férjével való viszonya, elhangzott a levelében az, hogy gúnyos, nem igen megértő. Érdemes lenne átgondolni azt is, hogy milyen a viszonya a férjével. Biztosan sok változás történt mindkettőjük életében, költözés, szülés, kisgyerek nevelés, anyagi nehézségek, egyáltalán beszélgettek-e ezekről, vannak-e közösen eltöltött időszakok, ki tudják-e fejezni egymásnak azt, hogy éppen hogyan vannak, gondolkodtak-e kompromisszumos megoldásokon, hiszen egyenlőre úgy néz ki vagy itt vagy a szülőknél. Szerintem ennél több alternatíva létezik. Köztudott, hogy a gyesen lévő anyáknak sok támogatásra van szükségük, kéri-e ezeket, dolgozik-e ezeken? Vagy csak egy megoldásban tud gondolkodni, ami akár menekvésnek is hangozhat. Azt gondolom akkor tud majd jó döntést hozni, ha először őszintén szembe néz önmaga vágyaival, de félelmeivel , sőt haragjával is, másrészt pedig ha mind erről nyugodt körülmények között tud beszélni a párjával és nyitott módon meghallgatni az ő érveit is. Kívánom, hogy sikerüljön erre minél előbb időt szakítani és sikerüljön Önöknek mint párnak megerősödni. Utána már sokkal könnyebb lesz dönteni arról hol éljenek és kivel mennyit találkozzanak, hiszen itt nem ez a fő kérdés, hanem az, hogyan vagyok benne az életemben, mitől szorongok, szeretve vagyok-e, fel tudok-e nőni, felelősséget vállalni stb? Üdvözlettel, Balázs Nelli