A kérdés
Üdvözletem! 20 éves vagyok és sok szerelmi csalódást ért már az életben. Ez teljesen normálisnak tűnik viszont nehezen tudok tovább lépni. Kiskoromban (~6-7) évesen édesapám sajnos külön kellett,hogy éljen velünk tehát elválltak a szüleim. Nagyon rossz érzés volt, hogy egyszer van egyszer pedig nincs. Ugye ahogy felnőttem ez az érzés elmúlt de ez most a szerelmi életemben jön elő. Utolsó és talán legértékesebb kapcsolatom december 23.-án fejeződött be. 1 évig tartott, gyönyörű kapcsolat volt sok szép emlékkel viszont az utolsó egy hónapban elrontottuk vagy nem is tudom. Vége lett, és nem tudom feldolgozni - elengedni. Tisztában vagyok azzal, hogy az élet ezt a lányt azért küldte, hogy megtanuljak elengedni őt éreztem az igazinak. Őt is elveszítettem nem tudom, hogy tudnék felállni és nyitott lenni. Tudom, hogy jön egy új lány ahogy mindig. De ezt nem tudom realizálni és elfogadni. Mindenről ő jut eszembe és a negatív dolgokat elfelejtem. Hogyan tudnék magamon segíteni?Köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Gyermekkori vesztesége, édesapja bizonytalan jelenléte valószínűleg tényleg befolyásolta azt, ahogyan ma a párkapcsolatokat megéli, hogy tud-e bízni, elengedni, elválni. Húsz évesen azonban itt az ideje, hogy a személyisége fejlődését saját kezébe vegye és feldolgozza a gyermekkori élményeit. A párkapcsolatok nem egyszerűek, sokszor okoznak csalódást, kihívást, szomorúságot, de nagyon sok örömöt és biztonságot is adhatnak. Ezért érdemes energiát fektetni beléjük és a saját fejlődési utunkba, hogy tanuljunk a korábbi tapasztalatokból. A friss szakítás mindig nehéz, olyan mint a gyász, és vannak szakaszai. Természetes, hogy egyszer idealizálja, egyszer vádolja a volt partnerét, és a tagadás sem ritka, annak a vágya, hogy bárcsak mindent vissza csinálhatnék. Ezek a veszteség feldolgozásának természetes lépései, időt kell adni, hogy lecsengjen a fájdalom, és újra nyitni tudjon. Engedje meg magának, hogy fájjon a hiánya, de közben próbáljon nyitott lenni minden másra is. Keressen hobbit, sportoljon, találkozzon a barátaival. És ha pár hónap elteltével még mindig nem javul a helyzet, akkor érdemes segítséget keresni, egy pszichológust, aki megtámogatja az elengedést. Üdvözlettel, Dr. F. Lassú Zsuzsa, pszichológusKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
