A kérdés
Édesapám világ életében nehéz eset volt, egészen egyedi nézetei vannak a világról. Mindig is nehezen boldogult, munka és magánélet terén is, de eddig ezt mérhetetlen optimizmusával nagyon jól kezelte. Az utóbbi években úrrá lett rajta a pesszimizmus, mindent kiforgat, csak a rosszat látja, azóta nagyon nehéz vele. Próbáltam ellensúlyozni, de nagyon fárasztó folyton győzködni, hogy a világban jó dolgok is vannak. A gondot tetőzte, hogy mama elhunyt, és nagyon szoros kötődésük volt. Szerveztem programokat, segítek neki munkát, és lakást találni abban a városban, ahol én vagyok, (most más városban lakunk, szüleim elváltak), próbálok neki segíteni, hogy jobb kedve legyen, de nagyon nehéz. Bármi pozitív irányba alakul, azonnal a kifogásokat keresi, hogy az miért rossz. Semmi nem elég jó. Megbeszélni nem tudom vele, mert nem beszélget. Ha kérdezem, hogy mi a, hogy mi a gond, a válasza „semmi” vagy „nem tudom”. Engem felemészt a tehetetlenség, és nem tudom, mi tévő legyek. Mit tehetnék?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Édesapja életkorát ugyan nem említette, elképzelhető, hogy egy természetes, fejlődési (más néven "normatív") krízist él át. Az ilyen krízisek olyankor következnek be, amikor új életszakaszba érkezünk, amelyekben új körülmények várnak, új élethelyzetbe kerülünk, amely új kihívásokat tartogat és ezáltal az addigi célok és motivációk értelmüket vesztik (pl. mikor családot alapítunk, mikor kirepülnek a gyerekek, mikor nyugdíjba megyünk...). Időbe telik, amíg alkalmazkodunk az új élethelyzethez, megtaláljuk az új célokat és azt, hogyan érjük el azokat. Ahogy haladunk előre az életünkben, egyre nagyobb valószínűséggel veszítünk el valakit a családunkból, környezetünkből, és ezáltal szembesülünk azzal is, hogy a mi életünk is véges. Ezért az előrehaladottabb életkor kihívásai és kérdései gyakorta forognak akörül, hogy mit értünk el addig, volt-e értelme, mi lesz ezután, megfelelően éltük-e életünk. Édesapja esetében a mama halála tovább mélyíthette az életkorával egyébként is járó természetes krízist. Még egy alapvetően optimista beállítottságú ember esetében is természetes, hogy a negatív, lelkileg megterhelő események nehéz érzéseket, rossz hangulatot okoznak. Elmondása alapján nem kizárt, hogy édesapja jelenleg bizonyos fokú depresszióval küzd. Valószínüleg több tényező együttes hatása okozza viselkedésének, általános hangulatának megváltozását. Az ön helyzetében teljesen érthető a tehetetlenség érzése, hiszen megváltoztatni, megmenteni nem tudja édesapját. Ugyanakkor támogatásával, jelenlétével sokat segíthet, még akkor is, ha édesapja nem feltétlenül jelzi ezt vissza. Fontos ilyenkor a család, a barátok támogató jelenléte, és valamilyen cél, tevékenység, hobbi, amelyben édesapja kicsit újra magára talál. Mindenképpen jót tenne, ha felkeresne egy szakembert, aki ebben kísérni tudja, de ehhez feltétlenül szükséges, hogy ő maga is akarjon segítségért folyamodni. Mivel a helyzet önnek is megterhelő érzelmileg, önnek szintén javaslom egy pszichológus felkeresését, akivel együtt könnyebben tudja feldolgozni a helyzetet és az azzal járó érzéseket, továbbá akinek a segítségével azon is tudnak dolgozni, hogyan tud a lehető legjobban jelen lenni édesapja számára. Ha ön is stabilabb lábakon áll, édasapja számára is stabilabb támasz tud lenni. Üdvözlettel: Juhász NóraKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
