A kérdés
Gyűlölöm, hogy a 25 évem alatt képtelen voltam egy olyan életet teremteni magamnak, amit érdemes élni. Mindezt annak ellenére, hogy minden lehetőség adott volt rá és a többségnél sokkal jobb körülményekkel rendelkezem. Gyűlölöm, hogy hónapok óta egyre mélyebbre kerülök. Minél inkább vesztesnek érzem magam, annál kevésbé próbálkozom elérni az amúgy is értelmetlennek tűnő céljaim. Gyűlölöm, hogy apró dolgok is érzékenyen érintenek és visszavetnek. Gyűlölöm, hogy nincs időm visszavonulni egy hétre, hogy erőt gyűjtsek. Gyűlölöm, hogy nem tudok másokhoz kapcsolódni és sokszor úgy tűnik, mintha csak én lennék érdekelt az ismerkedésben. Tényleg nincs bennem olyan emberi érték, ami miatt megérné velem lenni? Gyűlölöm és iszonyatosan szégyellem, hogy ha ignorálva érzem magam, akkor sokszor támadóan lépek fel másokkal szemben. Így legalább kapok egy valamilyen reakciót. Gyűlölöm, hogy senki sem használja párnának a mellkasom és hogy nincs kit szeressek. Most akkor merre tovább?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Ahogy a levelét olvasom elszomorodom. Mint tapasztalja - és nyilván tudja is - a körülmények, és hogy másokhoz képest mink van, sajnos nem feltétlenül tesznek minket boldoggá. (Ha így lenne nem lenne olyan sok sztár a gödör mélyén.) A levelében egyszerre látok egyfajta erőtlenséget, kilátástalanságot, és ezek mellett a gyűlölet hatalmas, mindent elsöprő erejét is. Ahogy olvasom a sorait, számtalan kérdés fogalmazódik meg bennem. Például, hogy “Milyen életet lenne érdemes élni?” “Miért kéne 25 éves korára egy kész, berendezett életet kialakítania?” És ami még nagyon foglalkoztat, hogy miért nem tud visszavonulni egy hétre erőgyűjtés céljából? Értem, hogy magányos, hogy úgy érzi Önt minősíti az, hogy per pillanat nincsen párkapcsolata. Ehhez kapcsolódik, hogy ha mások nem figyelnek Önre Ön agresszívan reagál, ami természetes módon szégyennel párosul. Mindkét probléma az instabil önértékelés. Ez alapján azt gondolom, hogy az önmagáról kialakított képre érdemes lenne - lehetőleg egy szakemberrel együtt - ránézni, megvizsgálni. Látom, hogy számos további kérdés merül fel Önben, de azt gondolom, hogy ha sikerülne egy pszichológussal együtt átbeszélni, átdolgozni a fenti témákat, jó eséllyel más szemmel tekintene mind önmagára mind a világban elfoglalt helyére. Persze megteheti, hogy párkeresésbe kezd, és talál valakit, akit szerethet, és aki viszont szereti Önt, az érzelmi munkát azonban sajnálatos módon tapasztalataim szerint nem lehet megspórolni. Minden jót kívánok a továbbiakhoz!Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
