Gyermeki ragaszkodás, vagy...?

A kérdés

Üdvözlet! Egy kényes témában kérnék elméleti segítséget. 26 éves férfi vagyok, én és a most 14 éves kishúgom egy háztartásban élünk, édesanyám és tinédzser öcsémmel. Apám korán elköltözött tőlünk, húgom nem is igazán emlékszik rá. A köztünk lévő kapcsolat mindig is szoros volt, a kedvére tettem és sokat játszottunk, de valahogy sosem viselkedtem apja helyett apjaként, és ő sem tekintett rám akként - édesanyánk igen domináns volt mindig is, ez fel sem merült. Mi több, teljesen egyenrangú félként viszonyult hozzám, akármit is tettem; épp csak annyi fölényem volt, mint egy maga korabeli fiútestvérnek, és ez édesanyám szerepvállalásának is köszönhető, aki nem kivételezett. Hanem a kislányok gyorsan nőnek, és a régi módszerek egyre kevésbé hatásosak - vagy épp egyre nagyobb kérdéseket vetnek fel. Kishúgom pici korában mindig igényelte a testi kontaktust, az ölelést, a simogatást, és édesanyám meg is tette, de az évek során - még mindig kicsi korában - aztán ez a "feladat" gyakran rám hárult, majd teljesen is. Egy időben, egészen tizenkét éves koráig még egy ágyban is aludtunk, mert épp nem volt elegendő hely, ekkor pedig szabályosan követelte a simogatást. (Leginkább hát, kar simogatásáról van szó, de minden esetben arról a testrészről, amire ő úgymond utasított.) Részemről nem volt probléma, hiszen imádom és mindig is szerettem vele foglalkozni, emellett is rengeteget játszottunk, míg igényelte. Hanem most, hogy immár tizennégy éves, és egyre nőiesebb, a régi szokása még mindig megmaradt. Noha már rég másutt alszik, és olyan makacsság jött rá, hogy még egy puszit sem ad, a maga simogatását igen sokáig kikényszerítette. Arra jutottam, hogy ennyi idősen már talán nem tehetem meg, hiszen nem pici lány már, ezért lassan megszüntettem a dolgot, és reméltem, hogy így leszokik róla. Ezzel szemben gyakorlatilag azóta gyötör, akciózik és rendszeresen kér, szinte könyörög, hogy simogassam. Én vele nyíltan megbeszéltem, hogy mit miért teszek, hogy már nem olyan kislány többé, mint régen, és mások félre is érthetnék a dolgot, és neki is jobb volna, ha inkább csak puszit kérne nem ilyetén kényeztetést, de ő hajthatatlan. Úgy viselkedik, mint aki szabályosan függővé vált. Ráadásul teljesen úgy csinál, mint akinek csak a kényeztetés kell, a szeretet maga (és az ölelés, a homlokra adott csók, a jó szó) nem fontos, sőt nem is kell, és soha nem is viszonozná - ezt mondjuk betudom kamaszos dacnak, bízom benne, hogy ez valójából csak vetítés, de akkor is említésre méltó. A tanácsukat szeretném kérni, hogy ilyen helyzetben mi lehetne a legcélszerűbb teendő, jól tettem-e, hogy azt tettem, amit most tettem, és mit mondhatnék kishúgomnak, vagy mit tehetnék, hogy rendes kerékvágásba tereljem az ügyet. Mindenképp szeretném elkerülni, hogy ő maradandó rosszként élje meg akár a korábbi időszakot, akár a mostanit. Az ember egyre többet olvas és hall a gyermekek szexuális molesztálásáról, a hatalmi pozícióban lévő egyének velük szembeni szexuális visszaéléseiről, és azért is aggódom, hogy az amúgy ártatlan gyermek-kényeztetés vajon nem negatívan csapódott-e le a kislányban annak idején, vagy épp ellenkezőleg, nem alakított-e ki benne valami rendellenes vágyat. Önök talán jobban átlátják, mi járhat most a fejében. Válaszukat előre is köszönöm!