Gyenge vagyok, túl érzékeny, s félek a nagybetűs élettől!!!

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Tiszteletreméltó, hogy mekkora erőfeszítéseket tesz a jövőbeni céljai érdekében, sok sikert kívánok ehhez az úthoz! Ugyanakkor biztos nem én vagyok az első, aki mégis felteszi a kérdést: bírni fogja ezt a munkát? Feltéve persze, hogy klinikai vonalon szeretne dolgozni, hiszen nagyon sok területe van a pszichológiának, sokféle munkakör betöltésére alkalmassá teheti a diploma majdan. Ha a klinikai vonal szerepel az elképzelései között (azaz pszichoterápiát, diagnosztikai munkát szeretne végezni) nagyon fontos, hogy reálisan felmérje, hogy érzékenysége, szorongása mennyire fogja vajon hátráltatni a munkában. Ezen a területen igen nagy mértékű és folyamatos stressznek van kitéve az ember, a páciensek oldaláról és az egészségügyi rendszer oldaláról is, ami egy nagyon stabil, szilárd önértékeléssel rendelkező embernek is igen megterhelő hosszú távon. Ráadásul a munka jellegéből adódóan a siker és a kudarc fogalma relatív, ami az egyik páciensnél kudarcnak tűnik, az egy másiknál abszolút sikernek felel meg, ha a végleges gyógyulástól esetleg távol is áll. Ha Önnek fontos, hogy közvetlen visszajelzést kapjon a munkájáról, ha szeretné, hogy mindennapi tevékenysége hozzájáruljon az önbizalma erősödéséhez, akkor lehet, hogy sokszor csalódni fog. Olyan emberekkel fog beszélgetni nap, mint nap, akik rettegnek, kétségbe vannak esve és nem látják a kiutat, Önnek kell majd kettejük helyett is erősnek lenni és segíteni cipelni a páciens terhét mindaddig, amíg a beteg elég erős nem lesz hozzá. Sokszor pillanatok alatt kell majd döntést hoznia, reagálni az elmondottakra és döntést hozni bizonytalan helyzetekben (pl. a diagnosztikus munkában, ami elválaszthatatlan szinte a pszichoterápiától). Tudom, nem erre számított, mégis úgy éreztem korrektnek, hogy ezt leírom. Ugyanakkor van Ön előtt 5 év, amit felhasználhat arra, hogy változzon, hogy fejlődjön. A leírása alapján én mindenképp azt javasolnám, hogy keressen egy pszichológust (nekem úgy tűnik, a nehézségei nagyobbak annál, mint amit egyedül meg fog tudni oldani fiatal felnőtt korára), aki támogatni tudja ebben a változásban, aki hinni tud Önben; és rendszeres terápiával ennyi év alatt rengeteget lehet haladni! Lehetséges, hogy mire el kell majd helyezkednie, már készen áll majd erre a pályára. Mindenképp érdemes nyári gyakorlat keretében kipróbálni egy olyan munkakört, amiben szívesen dolgozna a későbbiekben, hogy lássa, mennyire terheli meg. Ha úgy fogja érezni, hogy még időre van szüksége, kereshet olyan területet, ami közel áll a kiszemelthez, de mégsem az, és néhány év múlva válthat. Csak akkor legyen klinikai pszichológus, ha a pácienssel szemben ülve biztos lehet benne, hogy Ön az erősebb, a stabilabb kettejük közül! A pszichológus sokszor olyan, mint a mentőkötél - ha nem bírja a terhelést, akkor annak nagyon tragikus vége lehet, Önre és a páciensekre nézve is. Ha viszont addigra leküzdi a félénkségét, a bátortalanságát, a szorongását, akkor képes lesz segíteni másokon, és ettől Ön még erősebbé válik majd. Drukkolni fogok!