Gondok

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Anita! Sem a harag, sem az elkeseredés nem jó tanácsadó, ne döntsön hirtelen felindulásból. Ráadásul, mint írja, munkára, pénzre szüksége van, tehát ne hozza önmagát az eddiginél is kellemetlenebb, nehezebb helyzetbe. Leveléből úgy tűnik, sok a feszültség Önben, melynek egy részét gyerekkorából hozta magával. Jelenlegi családja sem fogadja el úgy, annyira, amennyire azt Ön igényelné, és mindenképpen nehéz, megterhelő az az élethelyzet, melyben egy pici, kétéves gyermeket kell nevelni munka mellett. Nem lehet csodálkozni rajta, ha esetleg nem mindig sikerült megtalálnia a hangot munkatársaival. Az is lehet, hogy munkatársai reakciója is eltúlzott volt. Ha még nem adta be a felmondását, akkor azt tanácsolom, hogy egyelőre ne is tegye meg. Érzésem szerint egy új munkahely nem a "tiszta lappal új kezdet" előnyét jelentené, hanem tovább növelné a feszültséget. Ha új munkahelyre menne új feladatokkal kellene megküzdeni, ismeretlen munkatársak közé kellene beilleszkedni, számos újabb igénynek kellene megfelelni. És ez még a jobbik eset, mert az is lehet, hogy nem talál azonnal munkát. Várjon a felmondással, kisebb lépésenként haladjon. Levelében írta, hogy úgy érzi, segítségre van szüksége. Azt is jól érzi, hogy amennyiben nem sikerül feldogozni a jelenre is ható múltbéli traumákat, helyretenni a nyomasztó terhekből fakadó érzéseit, akkor sajnos szinte biztos, hogy egy következő munkahelyen ismét a jelenlegihez hasonló helyzetbe sodródik. Kérjen tehát segítséget egyszerre több téren is: • Kérjen segítséget a családtól, hogy legyen egy kis ideje önmagával is foglalkozni, regenerálódni. Lehet, hogy anyósára is bízhatná a fiát néhány órára heti rendszerességgel, vagy a gyermek édesapja tudja Önt tehermentesíteni, esetleg egy barát vagy más rokon tudja vállalni a gyerekfelügyeletet időről időre. • A felszabaduló időben pihenjen, mozogjon, bátran foglalkozzon olyan dolgokkal, melyek örömet okoznak Önnek. Ugyanakkor szánjon időt arra is, hogy felkeres egy szakembert. Bizonyára könnyebb lenne egy pszichológus segítségével a gyermekkori traumák feldolgozása, annak elkerülése, hogy a rossz szülői minták, gyerekkori élmények öntudatlanul befolyásolják jelenlegi viselkedését, önértékelését. Érdemes lenne kommunikációs stílusát is elemezni, hogy el tudja kerülni azt, hogy úgy sérteget, hogy észre sem veszi. • S kérjen segítséget kollégáitól is. Mondja el nekik, hogy változni szeretne, köszöni az őszinte visszajelzést, mely ráébresztette arra, hogy valami nincs rendben. Mostantól törekszik rá, hogy munkáját továbbra is ez eddig megszokott jó színvonalon végezze (hiszen arról nem ír, hogy azt is kritizálták volna, tehát ezzel nyilván meg vannak elégedve ők is), de a jövőben ne tegyen sértő megjegyzéseket, ügyelni fog a kommunikációs stílusára. Aztán meglátja némi idő elteltével, hogy akar-e még munkahelyet váltani. Nem végleg próbáltam lebeszélni, biztos vagyok benne, hogy létezik olyan munkahely, melynek megtartásáért nem érdemes küzdeni. Sok sikert egy olyan munkahely megtalálásához, kialakításhoz, ahol a munkavégzés mellett jó emberi kapcsolatokat is lehet ápolni! Üdvözlettel: dr. Rostás Rita