A kérdés
Kedves doktor úr/doktornő! Férjemmel 25 éve vagyunk házasok. Normális nyugodt családi életet éltünk. Férjemnek van egy szeretője, akibe szerelmes. A gyanúm beigazolódott, szembesítettem, és részleteket bevallott, de látom rajta hogy nem őszinte. A kapcsolatát próbálja leépíteni, de nagyon lassan megy neki, mert szoros érzelmek kötök össze őket. Én hajlandó lennék egy újabb esélyt adni neki, de csak abban az esetben, ha beismerné, hogy hibázott. Ő nem ismeri be, hazudozik, és minden hibáért engem okol. Ő csak menekül a sárkányságom elől. Megoldásként szeretném tanácsolni neki, hogy keressen (vagy keressünk) fel egy pszichológust, aki segíti őt észhez téríteni. Mit tehetek hogy megoldás szülessen, vagy legalább dönteni tudjon, tudjak.? Egy rendkívül intelligens emberről van szó, aki teljes mértékben kifordult magából, és nem hasonlít a régi önmagára. Védekezik-támad, kiforgatja a szavaimat, mást okol a saját hibáiért. Őszerinte Ő csak elszenvedője ennek a dolognak. Mit tegyek? Merre tudok elindulni? Előre is köszönettel: T RékaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Réka, köszönöm, hogy írt, és nem maradt magára a gondolataival, kétségeivel. Köszönöm, hogy megfogalmazta azokat, és kérdéseket is tett fel. 25 év hosszú idő, és sok lehetőséget tartogat a harmónia megerősítésére is, illetve arra is, hogy különböző irányba induljanak el a házaspár tagjai, hiszen mindannyian változunk, és van, hogy ezt a változás után vesszük észre, hiszen a folyamat közben nehéz észlelni. Leveléből úgy tűnik, hogy Ön kész lenne az újrakezdésre, viszont úgy érzi, hogy a férje még nem tesz ez ügyben olyan lépéseket, amelyeket Ön várna. A házasságban az egyik kulcskérdés lehet az, hogy az egymás felé támasztott elvárások mennyire teljesülnek, és ezek alapja a kölcsönösség: ha az egyik fél érzi, hogy a másik tesz érte, akkor ő is hajlandó magától lépni a másik felé. Úgy tűnik, hogy Ön az újrakezdést várná. Vajon a férje mit szeretne, mit vár Öntől? Pl. a "sárkányság" megszűnését? Érdemes lenne tisztázni magukban, illetve közösen is, hogy mik a házasságuknak azon értékei, amelyekért érdemes küzdeni, együtt. Ha a férje azt érzi, hogy ő a hibás, akkor védekezésbe és támadásba lendül. Ha azt érzi, hogy csak neki kell tennie, ezt bántónak találhatja. A külső kapcsolatban megtalált értékeket nem akarja elveszíteni, erre pedig a mindkettejük számára legjobb út, ha a házasságukba tudják integrálni a harmadik féllel megélt értékeket, hibáztatás nélkül, az okokat megkeresve, de előre nézve, a megoldás irányába. Feltétlenül tisztázni szükséges azt, hogy mi vezethetett a harmadik fél belépéséhez, valamit hiányolt a kapcsolatukban a férje? Az újdonság, változatosság varázsa vonzotta? Az Ön számára voltak-e/vannak-e hiányok, amelyek pótlása növelheti a kapcsolati elégedettséget? Előfordul, hogy a feleség számára hiányzik valami, nem boldog, és az elégedetlenséget "sárkányság"-ként, zsörtölődésként, esetleg hisztiként érzékeli a férj, de nem tud vele mit kezdeni, ezért kívül keresi a boldog, elégedett partnert, akivel örömteliek a percek. ("Sárkányság" megelőzése például, ha nem utólag mondjuk ki a már nem teljesült igényünket, haraggal, hibáztatva a másikat, amiért nem tett meg valamit, hanem még akkor, amikor aktuális, jelen időben mondjuk ki, konkrétan, és kérés formájában, mindemellett magunk is figyelünk a másik fél kéréseire.) Az értelmi intelligenciától teljesen függetlenül az érzelmek elboríthatják az embert, és a döntéseit nagy mértékben befolyásolhatják. Ha a férje együttműködést tapasztal az Ön részéről, azt, hogy lehetséges tiszta lappal kezdeni, az növeli maximumra a valószínűségét a teljes visszatérésének. Természetesen szükség lehet a kapcsolat új alapokra helyezésére, de erre csakis együtt képesek, akkor, ha nem hibákat, hanem okokat keresnek, abból a célból, hogy megtudják, min érdemes változtatni, és hogyan kerülhetik el a félrelépést a jövőben. Ha nem ellenségként, ellenfélként, egymás ellen harcolva, hanem társként, partnerként tudnak tekinteni egymásra, a közös jövőért küzdeni együtt, megbocsájtással, de elvárásokkal: várva, hogy kapjanak, de mindemellett mindketten kölcsönösen adnak is: valódi odafigyelést, érdeklődést, törődést, úgy, ahogyan arra a másiknak szüksége van. Ha szeretnének személyes konzultáción részt venni, szívesen állok rendelkezésükre, /[email protected]/ mert sokkal több házasság megmenthető, mint azt gondolnánk. Sok sikert kívánok: Csizmadia Dóra pszichológus