Search a listing

felnőttkori kötődési zavar

Lindák Linda
Lindák Linda 2017. március 9.

A kérdés

Kedves Pszichológus! Gyermekkoromban nem kaptam elég figyelmet, törődést a családomtól, inkább csak testi, főleg lelki sérelmeket. Szorongóvá, depresszióssá váltam, ami már javult, viszont a kapcsolataimmal mindig gondok vannak. Nem bírom elviselni az érintést, a kedvességet, a törődést, a figyelmességet (főleg pasiktól). Nem volt komoly párkapcsolatom se, az érintéstől való írtózás miatt. Sok ideig tart mire közel engedek magamhoz valakit, legyen az barát, vagy pasi. De ha sikerül, akkor nehezen engedem el, és amikor csalódom, akkor azt annyira nagy traumaként élem meg, mintha egy családtagot veszítenék el. A gyermekkori sérelmek, nyomot hagytak bennem talán egész életemre!? Nem tudok bízni senkiben. Attól félek, hogy egész életemet így (szorongva) fogom leélni. És nem lesz se párom, családom, senkim. A gyermekkori kötődési minták, mennyire pecsételik meg a felnőttkori életet? Le lehet szedni ezeket a korlátokat és lehet normális életet élni, félelem, szorongás nélkül?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Vivi! Felnőttkori viselkedésünket, kapcsolatainkat valóban nagyban befolyásolják gyermekkori élményeink, tapasztalataink. Leírása alapján Ön és édesanyja között valószínűleg szorongó-elkerülő vagy dezorganizált kötődés alakult ki. (Szorongó-elkerülő kötődés esetén a gyerek igényei nem teljesülnek. Elutasítják viselkedését, a testi kontaktus igényét. Anyjához nem fűzi szorosabb viszony, mint más emberekhez. A dezorganizált kötődésnél az anya kevésbé gondoskodó, hideg, rideg, akár elhanyagoló vagy bántalmazó is lehet.) Shaver szerint a szerelmi kapcsolatokban kialakuló kötődés párhuzamba állítható a csecsemőkori kötődéssel. Azok alapján, amit leírt az elutasító-elkerülő és a bizalmatlan-elkerülő típus jellemzőit mutatja. Nem igényli az intimitást, zavarja, ha túl közel kerül másokhoz. Nem bízik meg az emberekben, zárkózott. Szeretne szoros kapcsolatot kiépíteni, de fél is tőle, nehogy elutasítsák. Önmagáról negatív képet alakított ki. Nem tudja kifejezni érzéseit, gyakran titkolja és elnyomja azokat. Kedves Vivi, ne keseredjen el! A helyzete egyáltalán nem reménytelen! Érdemes lenne azonban szakemberhez fordulni, aki segítene abban, hogy gyermekkori sérüléseit fel tudja dolgozni. A szorongások, félelmek leküzdhetők. Miután saját életét „rendbe tette”, önértékelése javulni fog, bátrabban, magabiztosabban fog tudni kapcsolatokat kezdeményezni és megtartani. Levele alapján nagyon fiatalnak tűnik. Ha megtalálja azt az embert, akit igazán szeretni tud, ha megérzi részéről a szeretetteljes elfogadást, a testi kapcsolat átélése is könnyebben fog menni. Dolgoznia kell érte, de semmi sincs veszve, Önnek is lehet boldog családja! Ehhez sok sikert kívánok! Üdvözlettel: Lindák Linda

Kiemelt szakemberek a témában

Heti válogatás e-mailben

Minden héten elküldjük a legújabb szakértői válaszokat és cikkeket. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.

Megerősítő levelet küldünk; a feliratkozás csak a benne lévő linkre kattintva lesz érvényes. Adatkezelési tájékoztató