Search a listing

Felnőtt konfliktuskezelés

Szentkuti-Barkász Heléna
Szentkuti-Barkász Heléna 2017. január 23.

A kérdés

Felnőtt fiam vezető állásban, jó családi háttérrel, jó anyagi körülmények között él. Megnősült, családi házban él, jó állása van. bár nagyon stresszes körülmények között dolgozik. Látszólag semmi gondnak nem kellene lennie. Nincs testvére, megbeszélni dolgokat nem tud testvéreivel. A felesége is dolgozik, időnként a nem tetsző dolgokat, kissé emelt hangon mondja meg a fiamnak. Most szembesültem vele, hogy feleségével kialakult konfliktusokat hiszivel kezeli, duzzog, hosszabb ideig feszültségben vannak. Félek, hogy nehogy rosszabb következményei legyenek, hogy ilyen nehezen kezeli a feszült helyzeteket.

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Soraiból egy fontos felismerés bontakozik ki; nem elegendő a pusztán külső körülményekre épülő biztonság. Bármennyire jó beosztásban, megfelelő anyagi körülmények között él valaki, ezek a dolgok önmagukban nem képesek ellensúlyozni a konfliktuskezelési hiányosságokat. Az egykék szocializációja egészen másként alakul a "testvéresekhez" viszonyítva. Nagy figyelmet kapnak, melyen kevéssé kell osztozniuk. Ugyanakkor magasak az elvárások rájuk nézve. Nem véletlen, hogy a legtöbb egyke szorgalmas, igyekvő életpályát fut be, beépítik a szülői igényeket saját működésükbe. Emiatt sokszor szorongóbbak is az átlagnál, hiszen itt nincs testvér, aki valamilyen formában ellensúlyozni tudja, ha belőlük hiányzik-, vagy legalábbis másként érvényesül valami. Az ilyen gyerekek csak részben tanulnak meg osztozni, akár figyelemben, akár érzésekben. Kevésbé tudnak alkalmazkodni is. Ahogy leírja, olyan, mintha a gyermeki énje jönne elő egy az egyben, amikor vitahelyzetbe kerül;a duzzogás, hiszti nem illik a felnőtt működéshez. Ilyenkor, mintha a felesége az anyát helyettesítené, akinek emelt hangú kritikái dacot váltanak ki belőle. Az jó, hogy ezt ön észrevételezte, látja, hogy komoly gondokhoz vezet. Az aggodalma reális. Az a kérdés, hogy a fia hogyan látja a helyzetet? Ő felismeri, hogy az, ahogyan viszonyul problémás? Belegondol abba, hogy ennek milyen hosszútávú következményei lesznek? Saját motiváció és felismerés nélkül ugyanis nehéz elindulni a változás irányába. Talán jót tenne egy beszélgetés vele, hogy ő hogyan látja magát. Mit gondol, mi lenne a helyes viszonyulás egy ilyen helyzetben, miért nem sikerül ezzel a módszerrel megfelelően kezelni, stb... Szókratészi kérdésekkel rá lehetne valamelyest vezetni a felismerésre. Az már egy fontos lépés. Amennyiben nem sikerül egyedül megérteni az okokat, és változtatni, javasolt az egyéni terápia, a későbbiekben pedig a párterápia. Nem szükségszerű a negatív kimenetel! Köszönöm, hogy megosztotta problémáját, a változtatás szakaszához sok erőt és kitartást kívánok.

Kiemelt szakemberek a témában

Heti válogatás e-mailben

Minden héten elküldjük a legújabb szakértői válaszokat és cikkeket. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.

Megerősítő levelet küldünk; a feliratkozás csak a benne lévő linkre kattintva lesz érvényes. Adatkezelési tájékoztató