A kérdés
Tisztelt Pszichológus! Nagyjából 1 éve kezdődött a problémám (26 éves vagyok):bármilyen munkahelyre jelentkezem (diákmunka,főállás),amikor felhívnak és időpontot egyeztetünk,nagyon örülök,hogy végre mehetek..viszont amikor eljön az interjú napja,meggondolom magam.Mikor felébredek,már tudom,hogy úgysem fogok bemenni.Egyszerűen képtelen vagyok rá.Sokszor elmegyek az adott helyszínre is,de bemenni nem tudok,mintha egy falnak ütköznék,ami visszafordít. 1 évvel ezelőttig még eljártam dolgozni,sokféle diákmunkát csináltam,de valahogy tavaly nyár óta nem megy..Mindig rövidtávú munkáim voltak,vagy hamar meguntam,vagy nem voltam jó az adott munkában. Ez egyre csak rosszabb lesz,úgy érzem.A párommal élek és szeretnék én is pénzt keresni, valami hasznosat csinálni..(Erről a problémámról senki nem tud.) Emellett van még néhány gondom:sokszor üresnek érzem magam,nem tudom mit akarok,mihez kezdjek az életemmel..gyakori,erős hangulatingadozások. Mi történt velem? Üdvözlettel, BogiA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Bogi, ha jól értem (annak alapján, hogy diákmunkáról is beszél), még tanul, és a kora alapján úgy gondolom, hogy hamarosan végeznie kell - talán egy kis késésben is lehet már ezzel, nem tudom. Így leginkább azt tudom feltételezni, hogy a problémája ezzel az életszakasz-váltással függhet össze: a tanulmányok befejezése az az időszak, amikor az ember igazán "kilép az életbe". Tudom, eddig is felnőtt volt már, de amint kezében a diploma, másképpen lesz felnőtt. Sokaknak éppen ezért nehéz az államvizsga, nem csak a tanulmányi feladatok miatt. A diploma utáni élet már teljes felelősséget jelent, például a munka területén is. És ilyenkor derül ki igazán, hogy a korábban választott szakma tényleg "bejön-e", azaz van-e állás a szakmába vágó területen, hogy fizetik, ha van, milyenek a munkakörülmények, a kollégák, a légkör, és legfőképp a feladatok. Arra gondolok, hogy Önnek talán e téren van a nehézsége. Elég frusztráló unalmas vagy túl nehéz feladatokat elvégezni, ráadásul annak árán, hogy csökken is a szabadidő... Egy levél alapján nem lehetek biztos benne, de nekem úgy tűnik, hogy a többi gondja ettől nem független, úgy hiszem, hogy a legfontosabb kérdése az, hogy mit kezdjen az életével, Ez a kérdés a hasonló életszakaszban lévő fiatal felnőttek legfontosabb kérdése. És ez az, amit meg kellene válaszolnia, szerintem. Sokat beszélgetve a párjával, és más olyan emberekkel, akiknek a véleményére ad. De legfőképpen saját magával: hiszen elsősorban Önnek kell éreznie, tudnia, hogy merre tovább. Lehet ebben a folyamatban pszichológus segítségét kérni, ha szükségesnek érzi, mert segíthet a dolgokat átgondolni, a szükséges döntéseit meghozni, önismeretét fejleszteni. Szeretném azzal biztatni, hogy a saját szakmában végzett munka azért a diákmunkához nem hasonlít túlságosan sokban, mert a szakmai jellegű feladatok testhezállóbbak, és a felelősség, a légkör is más, felnőttesebb, önállóbb, érdekesebb. Üdvözlettel: Biró Eszter