A kérdés
T. szakértő! Munkahelyemen nagyon sok fajta feladatot végzek, amik jobb helyeken külön munkaköröknek számítanának. Vannak nagyon egyszerűen elvégezhető kis feladatok, amiket már kirázok a kisujjamból, kihívást nem jelentenek, és hatalmas sikerélményt se a megoldásuk. Viszont lennének olyan nagy szaktudást igénylő feladatok is, amikhez jelenlegi szaktudásommal még nem tudok hozzászólni. Olyan feladat viszont ritkán van, ami a jelenlegi szintemen olyan kihívást jelent, ami nem túl ilyesztő számomra. Vannak olyan napok, amikor unatkozom kb. egy óra effektív munkavégzés van mögöttem egy munkanap. Más napokon pedig több dolgot kellene egyszerre gyorsan megcsinálni. Valahogy el vagyok a munkámban, de a flow élmény nagyon ritka, nem találom a helyem, nem érdekel a munkám, ez a fajta szétfolyás az egész szervezetre jellemző. Sajnos én is lusta vagyok, így nem mindig azt keresem, hogy mit lehetne dolgozni, hanem halogatok is. Nem egy taposómalomra vágynék, de valahogy nem találom itt a helyem.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, felvetésében megjelölt egy lehetséges válaszadási irányt: a flow elméletet. A flow élmény feltételezi, hogy az elvégzendő feladat relatíve kihívást is jelentsen (ahogy Ön is írta, túl egyszerű és túl bonyolult feladatok sem élvezünk). Az Ön által leírtakból azt látom, hogy pont ez a mezőny: a valódi szellemi kihívás az, amit hiányol a munkájából. Ugyanakkor a felvetése sok kérdést is felvet, ezért visszakérdeznék: mit gondol, miért van ez? Valóban a munkahely a ludas? Ön megfelelően involváltnak, proaktívnak érzi magát a helyzetben? Mi az ok-okozati lánc: "nem megfelelő a kihívás a munkájában", ezért "nem is érdekli a munkája", VAGY "nem érdekli a munkája", ezért nem talál benne alkalmas kihívásokat? Több tényezős azonban a helyzet, hiszen az, hogy mennyire vagyunk elégedettek a munkahelyünkkel, nem csupán a munkakörtől és a feladatoktól függ: milyen a viszonya a felettesével? A munkatársaival? Milyen a munkahelyi a légkör azon kívül, hogy a szervezet nem minden esetben jól strukturált ("szétfolyik")? Meg van elégedve azzal a szinttel, ahol van, vagy úgy érzi, "feljebb/ magasabb pozíciót" érdemelne? Másrészről: a halogatás jellemző Önre az élete más területein is? Bátorítom arra, hogy keressen fel egy pszichológus kollégát, ha újabb kérdések merülnek fel Önben a témával kapcsolatban. Bízom benne, hogy ha konkrét válasszal nem is, de segítő kérdésekkel tudtam tenni azért, hogy mélyebben átlássa a helyzetet! Üdvözli, Szabó KristófKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
