Dönteni akarok

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, amit a levelében leír, annyiban pszichológiai kérdés, hogy az életvitelével alapvetően összefüggő döntésről szól, olyan döntésről, ami valószínűleg az értékrendjével is összefügg, azaz összefügg azzal a kérdéssel, hogy mi fontos valójában az életében. Amikor felteszi magának a kérdést, hogy ház vagy lakás, kihallani belőle azt a másik, nagyobb kérdést, hogy hogyan is éljen most, amikor már tényleg és teljesen felnőtt, és így - bár vannak nyilván korlátok, pl. anyagiak - senki sem mondja meg, mit tegyen. És érinti a levele a kompromisszumkézség kérdését is, azt, hogy vajon kell-e (gondolom kell) és tud-e önmagával kompromisszumra, egyezségre jutni. Pl. abban a formában, hogy kezdetnek megelégszik egy relatíve csendes lakással, vagy ha a szüleivel jó a kapcsolat akkor kezdetnek a szüleivel való együttlakással, és közben módszeresen dolgozik egy olyan (anyagi természetű?) stratégia megvalósításán, ami végül lehetővé teszi, hogy saját házban lakjon. Pénzt gyűjteni lassú folyamat, közben még van ideje gondolkodni, hogy végül milyen lakhatásra költse azt. Hiszen idővel az elképzelései, szempontjai változhatnak. Ahogy a pro-kontra gondolkodásáról ír, az nekem azt sugallja, hogy talán abban reménykedik, hogy van vagy lesz egyértelmű tiszta döntés. Úgy gondolom, ez is egy életkezdéi, vagy felnőttségi téma általános értelemben is: komoly felnőtt feladat belátni, hogy ritkán fekete-fehérek a dolgok (emberek, helyzetek) stb, általában egy csomó ellentmondást, bizonytalanságot, helyzetek és emberek jó és rossz sajátosságait egyszerre kell elfogadni, mert más egyéb választás ritkán van. Még az a szerencse (és ezt a legkevésbé sem cinikusan mondom), hogy a döntése nem kell, hogy egy egész életre szóljon, az megváltoztatható később is. Azt javaslom, hogy most egy darabig ne a mellette-ellene érveket keresse, hanem a döntési folyamatban váltson stratégiát. Keresse meg, mi az, ami közös abban, ha a "lakásra gyúr", vagy ha "házra gyúr", és kezdje el ezt a "gyúrást". Ez kimozdítja a jelenlegi megrekedtségi érzéséből, átélheti, hogy tesz már a tervei megvalósulásáért, és így könnyebb lelkiállapotban gondolkodhat tovább. Egyébként ha igazam van abban, hogy ez egy életkezdési helyzet komplex kérdéskörébe tartozó kérdés, és kapcsolódik hozzá más kérdés is, ami az életvitelét illeti (karrierszempontok, párkapcsolat, szülőktől való függetlenedés, stb.), akkor az egész csomagot együtt is érdemes volna átgondolni. Például kezdetben az értékek oldaláról szemlélve. A legelső kérdés lehetne az, hogy "mi a legfontosabb nekem az életben?". Ha erre tud néhány értelmes választ adni, akkor arra már lehet gyakorlati stratégiákat is gyártani, amelyek elősegítik, hogy az értékrendjének megfelelő életet tudjon élni. Ami egyébként nem egyetlen döntésen múlik. Üdvözlettel: Biró Eszter