Depressziós lettem az összeköltözéstől?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Adrienn! Levelét olvasva több dolog jutott eszembe: A házasságok, gyerekszületések a vesztességek mellett a legnagyobb stresszforrásnak számítanak az emberek életében. Sokan a stresszre válaszként depresszióval reagálnak. Esetleg megvizsgálhatja, hogy eddigi életében, amikor stresszes helyzetbe került, milyen megküzdési mechanizmusokat használt, ezt azért is jó átvizsgálnia, mert így fejleszti önismeretét és ezáltal változtathat is rajta. Mondjuk a közeljövőben ne visszahúzódásssal, bánattal reagáljon, hanem inkább aktívabb részvétellel tegyen lépéseket saját életének kiteljesítése érdekében. A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy a konkrét választás azt a tudatot hozza akaratlanul is, hogy most már nincs kiút, megvonom magamtól az összes többi lehetőséget és elköteleződöm. Igaz, erre mondhatja azt, hogy de hát mi már hat éve járunk, együtt vagyunk. Az összeköltözés, a házasság ennek a kapcsolatnak ország-világ előtt való felvállalását is jelenti,ebből már nehezebb kilépni, ami szintén hozhat sokféle szorongást, esetleg olyan kérdéseket is mint: Ő-e az igazi? Jól választottam-e? Mennyire mély ez a kapcsolat? Az anyóshoz-apóshoz való költözés szintén sokszintű szorongást beindíthat, hiszen eddig csak vendégként jelent meg, míg most családtagként lesz jelen egy olyan helyen ahol mégiscsak ők vannak otthon és hazai terepen, míg Ön a bejövő, akinek ezáltal többet is kell alkalmazkodnia. Szerepköreiben is válozás áll be, az eddigi kis-nagyleányból asszony majd anya lesz, ezek a változások, korszaklezárások sűrűn fájdalmassak, rárímmelnek az elmúlásra és ezáltal szomorúságot is hozhanak. Levelében megjelent egy másik vonal is, amiről viszont igencsak keveset írt, így csak kérdéseket tudok feltenni, melyekre azért jó lenne megtalálni a válaszokat. Csak megemlítette mennyire egyedül van mindezzel, nincs kivel beszélgetnie, a szülőktől elmenekült a férjelölttel pedig nem tud őszíntén kitárulkozni. Nem tudom mik vannak ennek hátterében, de azt gondolom, hogy őszínte beszélgetés hiányában egyre inkább lesz teli depresszív érzésekkel (az undokság, agresszió is sokszor a depresszív tendencia egyik megnyilvánulási módja) és gondolom mint fiatal nő, nem ezt szánja önmagának mint életperspektívát. Sok sikert kívánok kapcsolatai rendezéséhez, mind eredeti családjával, mind a mostani párjával is, mert enélkül egyre jobban csak távolodni fog önmagától és a környezetétől is. Ha túl bonyolultnak érzi, hogy egyedül megbírkózzon mindeme változásokból fakadó érzésekkel és az eredeti családjából hozott konfliktusokkal, nyugodtan kérjen segítséget, olyan szakembertől akivel meg tud nyílni és előnyeit erősíteni.