A kérdés
Édesapám a szüleivel eléggé őszintétlen kapcsolatot alakított ki, gyermekkori traumáinak köszönhetően félt saját életéről beszélni nekik. Minket is, gyerekeit is eképpen nevelt, biztatott az őszintétlen unoka-nagyszülő viszonyra. Nagyszüleim a nekik "megfelelő" magatartást pénzzel jutalmazták, a nekik nem megfelelőt büntették. Édesapám néhány éve elhunyt, ez a furcsa titkolózás azonban "rámhagyományozódott". Én azonban nem szeretném ezt folytatni, tovább játszani és hitegetni a nagyszüleim, nem szeretném, ha egy hamis kép élne rólam a fejükben. Hogyan kezdhetek el hozzájuk őszintén, azaz radikálisan másképp közelíteni? Hogyan mondhatom el azt, hogy az ő szülő-gyerek kapcsolatuk nagyon rossz volt, az édesapám sokszor nem mondott nekik igazat, anélkül, hogy tiszteletlen legyek, anélkül, hogy megsértsem őket a gyászban? Én viszont nem tudok tovább kettős életet élni, nem zavar, ha fenyegetni próbálnak. Köszönöm a választ.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Kérdező! Furán hangzik amit írni fogok, de ne bolygassa a múltat, főleg ne a szülő -gyerek viszonyukat. Bár már túl vagyunk az egyéves gyász időszakon , a nagyszülei életük végéig gyászolni fognak, mert a gyereküket veszítették el. Ön mondjon igazat saját magáról, javítsa ki a helytelen hamis elképzelést Önről, de az édesapja képét velük való kapcsolatát ne bántsa, mert csak megharagudnának Önre, és védenék a fiukról kialakult képet, legyen az hamis vagy igaz. A jól fordított népi mondás úgy tartja, hogy halottról, igazat vagy semmit. Bárhogy halt meg néhány éve édesapja, az egy szülő számára egy szinte feldolgozhatatlan trauma az élete végéig. Megértem , hogy szeretné hogy ne hamisan gondolkozzanak önről a nagyszülei, ez az amiért még tud tenni. Az édesapja azt mintát tudta továbbadni, ami neki bevált. Valószínűleg nem rossz szándék vezette amikor Önöket erre biztatta. Üdvözlettel: Boros Dóra