Bénító önbizalomhiány, testkép-problémák és motiválatlanság

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Levélíró! Személyes diskurzus esetén először is megkérdezném, miért gondolja, hogy a plasztikai műtét nem lenne megoldás. Belefér anyagi és egyéb lehetőségeibe? Kivitelezhetőnek tartja? (Pszichológiai közhely, hogy a plasztikai sebészi beavatkozás nem lehet megoldás, pedig de (von Soest et al., 2011). Ennek az eredménynek fontos része még, hogy a vizsgálat kezdetekor pszichológiailag egészségesnek ítélteket találták a kérdőívek a műtéttel elégedettnek, önértékelésüket a korábbinál magasabbnak, a többiekét nem. Mint minden statisztikai természetű kutatási eredményre, erre is áll, hogy egyes személyekre vonatkoztatni csak fokozott óvatossággal érdemes.) Innentől előrebocsátom, hogy a hatékonyabb segítség érdekében, kommunikációs csatornánk vékonysága okán, a szokásosnál (azaz a pszichológusi irányelvekhez igazodó személyes munkamódhoz képest) sokkal direktebb, instruktívabb, sugalmazóbb leszek. A személyes beszélgetés során talán megkérném Önt, mesélje el, mit gondol, milyen lenne az élete, ha megoldódna ezen problémája. Milyen lenne a párkapcsolata, mivel foglalkozna, mivel töltené idejét, ha ez ki lenne pipálva? Mire „adna engedélyt” a probléma elhárulása? Miből eredhet ez a mély hiedelme, hogy az arc szépsége az emberi minőség legfőbb mértéke? Milyen érvek, bizonyítékok szólnak amellett, hogy az Ön párkapcsolati kudarcainak legfőbb oka az Ön arcának kinézete? A megfelelő párkapcsolaton kívül mitől mástól esik még így el, az Ön hiedelme szerint? A kinézetén kívül milyen más oka lehet annak, hogy ezektől elesik? Mitől védi meg Önt hiedelme, mi az előnye meggyőződésének, azaz hogy arcának a csúfsága okán nem talál megfelelő párt? Esetleg, hogy kudarcainak okát egy külső tényezőbe – fizikai jellemzőibe – helyezi? Volt már Önnek párkapcsolata? Ha igen, milyen élményei, tapasztalatai fűződnek hozzá? Nők visszajelzései alapján gondolja, hogy Önt elsősorban és legfőképpen az arca miatt utasítják el? Vannak olyan barátai, családtagjai, ismerősei, akikről hiszi, hogy elfogadják, szeretik, akikkel szívesen tölti az idejét, akikre gyakran gondol, akiket gyakran hiányol, akiknek a társaságában felhőtlen az égbolt? Van Önnek elfoglaltsága, ami a figyelmét leköti? Munkája, hobbija, tennivalói, amit igazi lelkesedéssel, időnként belefeledkezve művel? Az a megérzésem, hogy Ön gyakran unatkozik, ezzel lehetőséget biztosítva Önmagának, hogy egy tökéletlenségre ilyen erősen fókuszáljon. Innentől felszaporodnak a költői kérdések: Úgy látja az utcán járva, hogy a párok arcai (saját nemükön belüli, képzelt sorrendre gondolva) közel azonosan szépek? Akárcsak Önmaga értékét, a nők értékét is arcuk alapján határozza meg? Jól értem, hogy ez az Ön szent grálja, életének vezérfonala, hogy egyszer olyan nővel járjon, akinek szép az arca? Vajon az Ön számára a megfelelő testi adottságokkal rendelkező partner lenne a cáfolat saját képzelt értéktelenségére? Az Ön fantáziája szerint az nyerne igazolást a „hódítás” által, hogy Ön szerethető, elfogadható, sikeres? Összegezve, leginkább magára lennék kíváncsi. És hogy milyen érzés Önnek az őszinte érdeklődés (még ha fizet is érte ). Érdemes szem előtt tartania, hogy férfias vonzerejében sokkal jelentősebb tényezők a motiválatlansága, az örömtelensége, a külső megjelenéssel való kényszeres foglalkozása, nárcizmusa, alacsony önértékelése, mint arcvonásai. Levelében tanácsot kér. Azt javasolnám, hogy keressen valakit, akivel erről, és bármi másról őszintén beszélgetni tud, vagy egy megfelelő plasztikai sebészt. Óvatosan, de megemlítem, hátha nem lövök vele mellé: ha ideje, lehetőségei engedik, menjen el kis időre önkénteskedni. Hospice-szolgálathoz, kórházi osztályra, onkológiára, idősek otthonába, amit talál. Az az érzésem, hogy sokat gazdagodhat, és sok segítséget kaphat egy ilyen helyen az arcforma tökéletességének fontosságát illetően. Sok sikert kívánva, Simon Zoltán