Belefáradtam az életembe

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Nagyon erősen érezhető soraiból az elkeseredettség és a fásultság. Bár nem írt bővebben magáról, az kiderül, hogy középkorú lehet, a háta mögött olyan évekkel, melyek igyekezettel teltek. Az élet ciklikussága a régiek mondásait idézi; hol jól teljesülnek vágyaink, hol a nehezebb helyzeteket és igen, a visszaesések jönnek. Utóbbiak után hajlamosak vagyunk úgy összegezni a történteket, hogy minden hiába volt, az összes erőfeszítés, kitartás, végül mégis nehézzé válnak a dolgok. Csakhogy ez sosem tartós változás. Mint ahogy ön is mondta, folyton változásra kell számítani. De minden ember így van ezzel. Amit a soraiból érzek, az egy felismerés, mi szerint az ifjúkori lelkesedést már a fásult közöny váltotta fel. Ez egy természetes érzés, sokak megküzdenek vele. Amikor a fiatalkori feladatok nagyjából megvalósulnak, előtérbe kerülnek a személyiség addig elfojtott, háttérben levő dimenziói; az önmegvalósítás addig meg nem élt területei. Ami korábban elég volt, már kevésbé bizonyul erőforrásnak. A munka nem tölt fel, inkább nyűg, a megfelelési vágy kevésbé hajtja. Sokan abba fásulnak bele, hogy nem marad tér az élet színessé tételére, rutinná, mókuskerékké válik, amit valóban megtámogatnak és alapoznak a munkahelyi szerveződések is. A napok összemosottságában nehéz értelmet, értéket találni. Sajnos a körforgásnak muszáj részesévé válnunk a puszta létfenntartás érdekében. De fontos húzni egy határt, hogy minden területet átengedünk-e egy lemondó sóhajnak, amivel tudomásul vesszük; az élet ennyi. Nem kell csak ennyinek lennie. A családtagjaival meg tudja beszélni a dilemmáját? Ők támogatják nézeteit? Sokszor segíthet, ha a párjával, gyermekeivel (ha már idősebbek), közeli barátokkal, jó kollégákkal beszél erről. Közösen is kitalálhatnak valamit, ami a megoldáshoz visz. Amikor egy folyamat egy helyben áll, ez a megtorpanás egyszerre szembesítést is jelent; változásra ösztönöz. Az önreflexió csiszolása ilyenkor hasznos. Gondolja végig, miről érzi úgy életében (tehetség, késztetés), hogy parlagon maradt, sosem sikerült igazán kibontakoztatnia? Írjon egy listát, gondolja végig. Ne vesse el rögtön. Keressen legalább egyet ezek közül, amely megvalósítható lehet. Magabiztosságot fog adni, ha a rejtett vágyakat fel tudja vállalni, és erőt rendel a megvalósításhoz. Lehetséges, hogy ez egy provokáció az élettől, ami arra sarkallja, hogy ne érje be ennyivel, változtasson. Sokakat érint, amin keresztül megy, tipikus megélések az ambivalencia, a hiányérzet, a bizonytalanság érzés, az unalom, a céltalanság érzete. A kulcs az önértékelése megerősítésében rejlik. Ezt egészítik ki a siker, a pozitív visszajelzések megélése, de elsősorban önnek kell megtalálnia, hogy ennek forrását miben tudná meglelni. A változtatás, amennyiben intellektuális kielégülést, izgalmat és fejlődést hoz, mindenképpen javítja és oldja azt a válságot, mely most önben zajlik. Sok erőt és kitartást kívánok ennek megvalósításához! Ne adja fel, nem a kiégés az élet rendje. Sosincs késő a plusz értékek megtalálásához.