A kérdés
23 éves lány vagyok.13 éves voltam mikor anyám először öngyilkossági kisérletet követett el(tudatos volt, gyógyszert szedett be, levelet írt) azóta még 3x megpróbálta, utolsó órákban sikerült bevinnünk a korházba.2 hónapig bent van aztán hazaengedik. Hangulatingadozásai vannak, mindenen tud kiabálni máskor meg úgy viselkedik mint egy gyerek. Nem szeret engem, sokszor mondja h"milyen szemét vagyok, bár ne az ő lánya lennék, vagy meghaltam volna a szülőszobán, máskor babusgat mintha 5 éves lennék, mindenbe beleszól, nincs privát részem.Nem akar orvoshoz menni nem tudjuk kényszeríteni. Bátyám lelépett, apám mindig dolgozik, én maradtam h figyeljek rá, csak 2 barátnőm van nem vagyok társasági ember, összeszorul a torkom mikor nekem kell beszélnem. szeretnék dolgozni menni de félek mindentől, új emberek új környezet.Fősulit otthagytam utóbbi 1 évben a szobámban filmet nézek az kikapcsol, nagyon zárkózott lettem, lelassult a reakcióidőm, nehezen megértett dolgok, félek pszichológushoz menni.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Levelét olvasva az tűnik ki, hogy traumák, krízisek váltakoznak egész gyerekkorán át, amik most fiatal felnőtt korában is folytatódnak. Gondolom, mind ezen történeseken túl váltakoznak az érzései is, hol teljesen elkeseredett és tehetetlen, hol pedig dühös. Levelében azt írja, hogy ezek az érzések elszabadultak, kontrollálatlanul jönnek-mennek és főleg a visszahúzódás, a kapcsolatok és teljesítmény leépítése társul hozzájuk. Tudom, hogy fájdalmasan és félelmetesen hangzik, de mindennapjainak megélése már kezd hasonlítani anyukája életviteléhez. Az egészben az a jó, hogy Ön mégis belátta ezt és megfogalmazta ezt a levelet és gondolkodik a segítségkérésen. Látja kívülről a helyzetet, hogy ami felé tart, az hosszútávon nem hoz elégtételt, boldogságot és kiteljesedést, sőt szeretet és munkát sem. Azt gondolom a legfontosabb lépést megtette, viszont úgy tűnik, hogy így kevés barátnővel, kevés segítségkéréssel és támogatottsággal, egyedül nincs elég ereje kilépni ebből a körből. Ennél a pontnál lenne jó találni mentort, pártolót, aki segít célokat felállítani, a traumákat feldolgozni és a jelenlegi nehéz helyzeteket megértetni és felvértezni Önt bizonyos megküzdési stratégiákkal. Sokan félnek a pszichológusoktól, nem tudom Önnek eddig milyen tapasztalatai voltak, azt tudom mondani, hogy mint minden szakmában, itt is széles a paletta:. Idősebbek, fiatalabbak, különböző módszerekkel dolgozók, olyanok, akiknek több a tapasztalatuk vagy éppen lelkes kezdők, olyanok akik családosak vagy éppen nem. Nők és férfiak. Minden pszichológus a személyiségével dolgozik, jó ha szakképzet és több módszerben járatos, viszont a legfontosabb, hogy tudjon törődni a kliensével. Azt gondolom eljött az ideje, hogy keressen magának valakit, akinél azt érzi, hogy rá tud hangolódni az ön problémáira és segít kinyitni egy új önálló világot. Ha anyagilag nehezen tudja megengedni a magán pszichológusokat, kérhet segítséget a helyi mentálhigiénés központoktól is, vagy akár itt az oldalon is ajánlásokat, leírva anyagi helyzetét. Azt gondolom, hogy egy fiatal lánynak nem az a dolga, hogy a szülei problémáit nyeldesse, hanem, hogy a saját önálló életét bontogassa. Érdemes elkezdeni, ha nem tetszik még mindig visszatérhet a mostani kitaposott úthoz. Önismeretet is csak úgy szerezz az ember, ha bátran belevág új helyzetekbe. Ha viszont már egyszer belevágott látni fogja, hogy mennyi választási lehetőség és új kérdés tárul ki Ön elé. Kívánom, hogy mostantól a saját filmjét rendezze és élje! Üdvözlettel Balázs Nelli.